Mivel szolgálnak Nagybaconban?

Frizurát vágnak
Az emberek, bárhol is éljenek, szeretnek csinosnak, gondozottnak tűnni, divatos hajviselettel megjelenni. A fiatal fiúk és lányok a legfényesebben tündöklő zenészek és előadóművészek diktálta trendet követik, az idősebbek viszont kevesebbet kísérleteznek. A zöld és lila hajviselet helyett inkább a jól bevált, klasszikus frizurát kedvelik. Bárhogy is ­legyen, néhány hetente, havonta szinte kivétel nélkül mindannyian megfordulunk a fodrásznál.
Nagybaconban Keresztes Ildikó Gabriella tizenhét éve látja el a hajvágás nélkülözhetetlen feladatát. A szakiskolában szinte véletlenszerűen osztották el a diákokat szakosodáskor, így akár cukrász vagy bolti eladó is lehetett volna belőle – meséli. Két év alatt tanulta meg a szakmát, és tett szert némi tapasztalatra. Az élet mégis úgy hozta, hogy két évtizednél is több telt el, mire gyakorolni kezdte. Dolgozott a bibarcfalvi borvíztöltödében, majd a varrodába került, ahol vezetői feladatot is ellátott. A nagybaconi szövetkezetnél bezárt a fodrászat, úgyhogy mikor egy kisbaconi özvegy bácsi arra panaszkodott, nincs aki megigazítsa haját, őt ajánlották. Megnyírta, majd mások is kezdtek jelentkezni hajvágásra. A felkérések sokasodása miatt férjével úgy döntött, iparengedélyt vált, s rég tanult szakmáját választja megélhetési forrásnak. Ügyfelek szép számban akadtak, de a cukrászda felett bérelt helyiség a jövedelem zömét elvitte, úgyhogy ismét léptek, s főúti házukat építették át úgy, hogy utcára nyíló műhelyt rendezhessenek be.
Az új helyszín bevált, már nem csak Nagybaconból, Magyarhermányból, Kisbacon­ból és Szárazajtáról, hanem Bibarcfal­váról és Bodosból is járnak hozzá. A magyarázat meglehetősen egyszerű: előjegyzés nélkül, a baróti árak töredékéért – de azonos minőségben –, válogatás nélkül vállalja a munkát. "Falun csak úgy lehet megmaradni, ha feltétel nélkül, férfinak és nőnek egyaránt minden jellegű munkát vállal az ember. Nem lehet fanyalogni akkor sem, ha a gazda éppen a szekeréről lepattanva, izzadtan vagy éppen istállószagot árasztva ül a székbe. A klienst meg kell becsülni" – mondja, a végszóra pedig, szavainak mintegy megerősítéseként, két gondozottan öltözött roma fiatal lép be. "Én senkit nem utasítok el, s ezt mindenki jól tudja a faluban" – mondja, s biccent a belépők felé.
A szolgáltatás minőségével két jelentkező középkorú hölgy is elégedett. Azt állítják, épp érkezésünk előtt beszélték el, mennyire örülnek, hogy Nagybaconban is működik fodrászat, a minőségi kiszolgálást remélve nem kell Barótra járniuk, ráadásul olcsóbb is. Keresztes Ildikó szerint hiába kértek Baróton már két esztendővel ezelőtt is tizennyolc lejt csak a hajvágásért, ő akkor sem kérhet most a vágásért és mosásért tíz lejnél többet – nem engedné a piac. "Nekem kell alkalmazkodnom a vendégek zsebéhez, nem nekik hozzám. Ha ennyit tudnak fizetni, hát ennyiért végzem, s hogy fizetésre, közköltségre, alapeszközökre és adóra meglegyen a pénz, többet dolgozom. Ki van írva, mettől meddig dolgozom, de az inkább csak dísz, bármikor megnyomják a csengőt, én ajtót nyitók. Még azokat sem küldöm el, akik szabadnapomon, hétfőn jönnek" – vall mindennapjairól a jó kedélyű hölgy.
Hivatalos körülmények közt egyedül ő fodrászkodik a községben, de az utóbbi időben alig néhány hónapos alapképzésen átesett lányok is vállalnak hajvágást és frizurakészítést. Házhoz mennek, tehát nem kell műhelyt fenntartaniuk, adót és közköltséget fizetniük, úgyhogy még olcsóbban vállalják a munkát. Keresztes Ildikó viszont nem haragszik a méltánytalan versenyhelyzetet teremtőkre, sőt, azt mondja, kész lenne segíteni törvényes elindulásukhoz is. Mindezt azért, mert tisztában van azzal, hogy a folytonos természetellenes testtartást az ember keze, gerince és válla idővel megsínyli, úgyhogy előbb-utóbb valakinek fel kell őt váltania. Márpedig Nagybacon nem maradhat fodrász nélkül.

Kerékcsere gyorsan
Nagy Csaba műhelyének kapujában nagy zászló hirdeti, az udvarban gumiszerviz működik. A fiatalember Ma­gyarországon és Olaszországban dolgozott huzamosabb ideig, majd hazatért, félretett pénzéből pedig gépeket vásárolt, s két és fél éve vállalkozásba kezdett. Nagybaconban nehéz gumiszerelésből, gumijavításból, vulkanizálásból és a kerekek centrírozásából megélni – saját bőrén tapasztalta. Időbe telt, míg falustársai megszokták, s jó híre elterjedt. Azelőtt inkább kapun belül, akár a fél délutánt is rászánva cserélték le a kereket, s készítették autójukat télire, nyárára. Most inkább hozzá mennek, hogy tíz perc alatt átessenek a "beavatkozáson".
A fő idény a kerekek időszerű cseréjéhez kötődik, de a mezőgazdaságban használatos gépek és járművek gondozása is folyamatos munkát biztosít. Nehezíti a megélhetést, hogy szigorú szabályoknak kell eleget tenni. Az év elején például az egyik hatóság arra kötelezte, 2100 lejért váltson ki engedélyt, illetve vásároljon meg egy gépet. Megtette, de kétséges, hogy árát mikor hozza vissza. A jobb megélhetés érdekében újabb befektetésre lenne szükség, de a pénz hiánya gátolja, hogy jelentősebb mennyiségű gumit tudjon vásárolni, s kereskedésbe foghasson. Pedig kereslet biztos, lenne rá, hiszen meglehetősen sok gazda rendelkezik felújított vagy éppen új futófelületre szoruló, kisebb mezőgazdasági eszközzel, traktorral, kamionnal. "Meg kellene ragadnom minden kínálkozó lehetőséget, de jelenleg nem tehetem meg, hogy jelentős mennyiségben aránylag olcsón vásároljak gumit, s bővítsem tevékenységemet. Pedig ezt kellene tennem, mert a megmaradás zálogát jelenti, ha több feladat ellátásától sem riadunk vissza" – vallotta Nagy Csaba.

Ahol információt árulnak
Valószínűleg az ország más régióiban sem megszokott jelenség még, ha egy községben brókeriroda működik. Erdővidéken pedig a maga nemében egyedülálló, mondhatni, kész csoda, hogy akadt olyan vállalkozó szellemű ember, aki egy ilyen nehéznek tűnő feladatba bele mert vágni. Nagy bátorság kell hozzá, hiszen a vidéki emberek még inkább tartózkodóak a biztosítási szelvényekkel szemben, amolyan úri huncutságnak tartják. Ezt tapasztalja az iroda vezetője, Vinczi Rozália is. A gépjárművek kötelező biztosítását az emberek elfogadták ugyan, de arra sem szívesen vesznek elő pénzt, nemhogy egyébre.
A fiatal, energikus nő férjével egész vállalkozói hálózatot épített ki, annak pénzügyvitelét is jórészt ő végzi, úgyhogy nem megélhetést, inkább kihívást keresett, amikor az ország egyik vezető brókercégéhez csatlakozott. A kihívás most a kötelező lakásbiztosítások alkalmával adott, rengeteg kérdést kell megválaszolni. Tényleg törvény kötelez a szerződések megkötésére? Mikortól büntetnek? Mennyibe kerül? Kedvezményt mire adnak? Milyen esetekben adnak kártérítést? – teszik fel egyre többen a kérdéseket. A felvilágosítás mellett pedig igyekezni kell minden betérő számára valamilyen megoldást találni. Megtörtént, hogy a lakásbiztosítás mellé értékbecslést is kért volna, másnak pedig arra kellett választ találnia, mezőgazdasági befektetéseit és állatait miként védhetné meg. Akadt példa arra is, amikor a baj megtörténte után érkezett a gazda, hogy lakásbiztosítást kötne. Meg kellett értetni vele, hogy az csak a házat védi, bennvalóját nem, ahhoz egyéb szerződést kell kötni. "Nem is annyira szerződést, inkább információt árulunk. Meg kell értenünk, s alkalmazkodnunk kell a kérésekhez, majd elfogadható válasszal kell szolgálnunk. Fontosnak tartom, hogy az emberek azt kapják, amit szeretnének, ezért még az apró betűs részekre is felhívom a figyelmüket. Így kell kiszolgálnom, mert a bizalmukat csak akkor élvezhetem, ha becsületesen viselkedem velük szemben" – árulja el hitvallását Vinczi Rozália.
Egyelőre jelentős jövedelmet nem hoz az iroda, de hosszú távon sikeres lesz. Nem csak azért, mert a lakásbiztosítások elmaradása miatt előbb-utóbb büntetni fognak, de a polgárok is rájönnek, mekkora biztonságot ad egy jó szerződés.

Vendégfogadó épül
Vincziék Nagybacon felső részében, a főút mellett hosszabb ideig vendéglőt működtettek, ám ma már csak színvonalas italkimérő a hely. Miután az emberek vásárlóereje visszaesett, s a napi mintegy húsz-huszonöt ebédelő-vacsorázó vendég többsége elmaradt, a jó szakácsnőtől kénytelenek voltak megválni és tevékenységüket szerényebb körülmények közt folytatni. Azt mondja, ott tévedett, hogy az igényeket meghaladó körülményeket akart – az asztalokat és a székeket úgy válogatták össze, hogy a testesebb emberek is kényelmesnek érezzék, mindenfajta italt külön poharakban szolgáltak fel, a kínálatot pedig úgy igyekeztek összeállítani, hogy az ízek otthonosak, de azért ne hétköznapiak legyenek. Manapság csak kivételes alkalmakkor, lakodalomra vagy családi eseményekre gyújtanak ismét tüzet a nagy kondérok alatt. De remélhetőleg nem sokáig tart ez az állapot.
Vinczi Rozália abban bízik, megváltozott körülmények közt újraindíthatja: a kocsma, illetve a mintegy százhatvan személyt is befogadó terem fölötti részben hat szobát és fürdőt alakítanak ki. Ha a turistáknak amúgy is főzni kell, az elfoglalt helyieknek vagy az átutazók részére ismét megnyithatják ajtajukat. A munka már folyamatban, kis képzelőerővel átni lehet, mi hogyan fog kinézni. Nem kell sokat várni már, s a messze földről érkezők véleményt, ítéletet mondhatnak a vendégfogadóról, az ételek ízéről és a kiszolgálás minőségéről. Mert övék a végső szó.