A kólásdoboz az űrbe megy (Sepsiszentgyörgyi diákok európai versenyen)

Az Európai Űrszövetség (ESA) és a norvég szaktestület (NAROM) által a szövetség tagállamaiban ta­nuló középiskolásoknak meg­­hirdetett verseny döntő­jére tizennégy európai csapatot választottak ki, a mikó­soknak Ausztria, Csehor­szág, Belgium, Dánia, Fran­cia­ország, Görögország, Nor­végia, Írország, Olaszor­szág, Skócia, Portugália és Spanyolország képviselőivel kell megküzdeniük. A Rosu Kriszta, Pünkösti Zsolt, Po­pescu Andrea és Kovács Gellért Pál (képünkön balról jobbra Pető Mária tanárnő társaságában) alkotta együttesnek – a többiekhez hasonlóan – egy úgynevezett CanSatet kell építenie.
A név ez esetben roppant pontosan tükrözi az elvárásokat: a valódi műholdakhoz hasonló, de egy üdítősdo­bozban elférő szerkezetről van szó, amelybe különböző érzékelő és mérőeszközöket kell beépíteni. A miniszatellitet ugyanis egy kilométeres magasságba lövik fel rakétán, az ereszkedés során pedig különböző méréseket kell végezni. Az 2012. ápri­lis 22–28. közötti versenyen a CanSat-ek elsődleges küldetése a hőmérséklet és a lég­köri nyomás másodpercenkénti mérése az ereszkedés során, ugyanakkor vala­mennyi csapatnak egy második, általa kiválasztott feladat elvégzésére is alkalmassá kell tennie a szer­kezetet. A Bolyai csapat má­sodlagos küldetése a levegő­szeny­nyezés mértékével kap­cso­latos: légrétegenként szeretnék megmérni az at­moszfé­rában található por mennyiségét. Az így szerzett adatokat aztán elemzik, és segítségükkel prezentációt ké­szíte­nek. Az utóbbi mé­réseket később itthon is elvég­zik, környékünk leve­gő­szennye­zettségi fokát vizsgálva.
A CanSat építésével jól haladnak az ifjú űrkutatók: készen áll a nyomásmérő, hőmérsékletmérő és optikai szenzor. Ehhez kell még a rádiós egység és a porsűrűségmérő. Ugyanakkor még ki kell találni az egység energiaellátását és a leszállását biztosító rendszert is, mert az egyszerű ejtőernyő valószínűleg nem lesz elegendő. Hátravan még a teszterek adatfeldolgozási programjainak megírása is. Az építési folyamatról tájékoztatni kell az ESA-t és a NAROM-ot, a két szervezettől tanácsadást is lehet igényelni.
A szükséges felszerelés nagy részét az ESA-tól kapják a csapatok, ám a további kiadásokat saját forrásból kell fedezni. A Székely Mikó Kollégium által rendelkezésre bocsátott fizikalaboratórium és a Pető Mária tanárnő által nyújtott elméleti-tudományos háttéren túl körülbelül 4000 eurót kell előteremteni a projekt megvalósításához, illetve az utazáshoz. Az úti cél ugyanis Norvégia szinte legészakibb pontja, ahová csak repülővel lehet eljutni. A tét és kihívás azonban mindent felülír: a csapat tagjai iskolájuk hírét viszik, presztízsét növelik – és nem utolsósorban minden bizonnyal felejthetetlen "bekukkintást" nyerhetnek az űr­kutatás izgalmas világába.