A román hatóságok mindent megtettek, hogy megakadályozzák a végtisztesség megadását. Csütörtökön még úgy tűnt, túljátszott buzgólkodásukkal (bohócot csináltak magukból, gépkocsikat állítottak meg, razziáztattak az író hamvait keresgélve; vajh, mit tettek volna, ha meg is találják?!) kielégítik a kampányban nacionalista hangokra éhezőket, valójában nem kívánnak nagyobb botrányt, hagyják békében lefutni az eseményeket, s hétfőn már feledik az egész hercehurcát.
A XXI. századi európai Románia vezetői azonban felfedezték legnagyobb ellenségüket egy fél évszázada halott magyar íróban, s úgy döntöttek, ha fene fenét eszik sem engedik "ősi román földben nyugodni". A kegyeletsértésen dolgozott titkosszolgálat, rendőrség, politikum Bukarestben és vidéken, teljesítették "szent, hazafias" kötelességüket a televíziók, a szerző nevét sem ismerő elemzők, történészek beszéltek valami Józsefről és az ő testvéreiről. Magyarázták a népnek, lám, kit is akartak hazahozni, tiszteletadó pompával végső nyugalomra helyezni a fránya magyarok.
Ha április végén nem kezdődik meg a magyar–magyar kampánycsörte Nyírő újratemetése körül, ha nem próbálják kisajátítani az ügyet némely politikusok, ha nem gyalázzák, döngölik földbe egymást néhány szavazatért, ha nem a pillanatnyi babérok, hanem az ügy maga a fontosabb, megtörténhet, a román közvélemény fel sem figyel a dologra, s minthogy köze sok nincs hozzá, nem is foglalkozik az egésszel. A napokon, heteken át zajló, határok fölött átívelő gyalázkodás azonban nem kerülte el figyelmüket, s lévén ők is kampányban, no meg a magyarellenesség amúgy is jócskán éledezett, bekapcsolódtak, s már egy hete gyalázzák, fasisztázzák Nyirőt, románok, zsidók kiirtásával vádolják – mondanunk sem kell, dokumentálhatóan alaptalanul, nevetségesen. Nemcsak műveit nem ismerik, de életét sem, no de e tények cseppet sem zavarják a hangadókat, s nagy szívességet tett nekik Frunda György, aki élő tévéadásban csatlakozott a román kórushoz, s kell-e ennél több, ha már a hírös magyar szenátor is – természetesen hazug mód – fasisztáz.
Lehangoló, kártékony volt az elmúlt hetek gyalázkodása, ám a rombolásnak lehet hozadéka, hiszen az önző, magafitogtató politikum vitája s a holtaktól rettegő román hatalom heves fellépése előrángatta a feledésből az életművét. Talán százak, ezrek váltak ismét kíváncsivá, ki is az a Nyirő József, mit alkotott, hogy ekkora pünkösdi vihart keverített. Művei könyvesboltokban, könyvtárakban, s ha fellapozzuk, gyermekeink kezébe adjuk, akkor Nyirő valóban hazatér, függetlenül attól, hogy a hamvait rejtő urna éppen hol rejtőzik.