Jókedvűen fújták a Kossuth-nótát a Mikó előtt tüntetők – tegnap csak az állandó, hetek óta kitartó résztvevők jelentek meg az iskola előtt, harminc-negyvenen –, kopogott az eső a fejük fölé feszített vásznakon, de csak a jövő miatti aggodalmaiknak adtak hangot: vajon leszünk-e elegen szeptember elsején, hogy ránk figyeljen a világ, és vajon ez a figyelem tovább él-e egy napi hírnél?
Már csak néhány nap van hátra, utána üres lesz a járda, az Igazság napján azonban még együtt, ugyanott fog állni ez a csapat Sánta Imre bikfalvi református lelkész körül, imádkozva és reménykedve abban, hogy mégsem lesz visszaállamosítás. (demeter)
