Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. július 23., vasárnap 07:55
Köszöntjük Lenke nevű olvasóinkat!

Thaiföldiek osonós élményei

2013. június 15., szombat, Magazin
Thaiföldön az Osonó
Thaiföldön az Osonó
A Moradokmai Színházi Központ két fiatal színésze, Wongwai A Tawirak és Sukkaew Bas Phanuwat fél éven keresztül erősítette az Osonó csapatát. A két thai fiatal önkéntesként érkezett Sepsi­szentgyörgyre, és részt vett az Osonó Színházműhely projektjeiben. A mindkét fél környezetében egyedinek számító, de a két társulat közti kulturális-oktatási együttműködést erősítő programról Janaprakal Chang Chandruang, a thaiföldi Moradokmai Szín­házi Központ vezetője beszélt.
 
– Milyen tapasztalatokkal gaz­dagodhat egy ilyen projektben a színházat tanuló thai fiatal?
– A diákok turnéztak Olasz­országban, Németországban és meg­annyi európai országban, így lehetőségük volt más megvilágításban látni saját magukat. Nálunk csak egy évszak van. Áldottak vagyunk e föld által, mert itt egész évben van termés, nem, mint Európában. Az európai embernek fel kell készülnie a télre, itt nem kell a tél miatt aggódnunk. Ha más a klíma, a környezet, az életmód, akkor arra a művészet is más módon reflektál. Mi rengeteget tanulhattunk az Osonótól: a figyelmet, a koncentrációt, a belső energiát és érzelmi lefödöttséget... A diákok képessége is lenyűgözően gyarapodott, kiváltképp az összpontosításban. Thaiföldön enyhe szét­szórtságban élnek az emberek, nem csak egy dologra figyelünk, hisz sok minden van körülöttünk. Európában az embereknek az előkészítés és az összpontosítás jobban megy. Azt szoktuk mondani, ha Thaiföldön elszalasztasz egy nyulat, nem baj, mert hamarosan jön egy másik.
– A színházi vonatkozásokon túl hogy látja, miként alakult a fiatalok személyisége?
– Folyamatos kapcsolatban álltunk a fiúkkal, és egyikük, Wongwai A Tawirak írt nekem angolul. Azt gondoltam: „Ó, Istenem, a fiunknak sikerül elérnie valamit a színészeten túl is.” Elérte, hogy tudjon kommunikálni, hogy nyisson az emberek felé. A színészeten túl nyelveket tanulhattak, és megannyi dolgot megtapasztalhattak az európai kultúrából. Amikor hazatértek, Wongwai odajött hoz­zám, és megkérdezte, megmutathatja-e azt a székely néptáncot, amit tanult. Aztán nagyon komoly tekintettel azt kérdezte, gond lenne-e, ha csak ő táncolna, mert ehhez a tánchoz külön cipő kell, és abból csak egy pár van, így a másik fiú, Sukkaew Bas Phanuwat nem tud táncolni. Természetesen azt mondtam neki: Persze, semmi gond, hadd lássam! Ami ebből a történetből fontos, hogy figyeltek arra, mit hogyan kell bemutatni. Igényesekké váltak. Mi­előtt elmentek az Osonóhoz, ez nem volt így, de most az apró dolgokra is megtanultak figyelni. Új tulajdonságok is rögzültek szokásaikba. Az itteni fiataloknak példaképekre van szükségük, és ők már lehetnek példaképek.
– Van-e valamilyen terv a jövővel kapcsolatosan? Egyszeri alkalom volt, vagy valamikor még lesz folytatása ennek a projektnek?
– Igen, az Osonóval abban maradtunk, hogy ennek a projektnek lesz folytatása. Jövő évadban is küldünk két másik fiatalt, majd a rá következő évben saját fiamat szeretném elküldeni, hogy mindezeket megtapasztalhassák. Ez egy csodálatos projekt.
Kérdezett: Fazakas Misi
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most