Minden tanév, amelyet elkezdünk, számunkra egy újabb lehetőség és felelősség, de minden nehézség, anyagi teher mellett ez azt jelenti, hogy van folytatás – hangsúlyozta igehirdetésében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szombaton az erdélyi református kollégiumok közös tanévnyitója és a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium újraindításának huszadik évfordulója alkalmából tartott istentiszteleten a vártemplomban.
Az ünnepi istentisztelet a hat erdélyi és három partiumi református kollégium diákküldöttségeinek zászlós bevonulásával kezdődött, a padokban elöl foglaltak helyet az iskolaigazgatók, kollégiumi lelkészek, meghívottak, majd a templom megtelt szülőkkel és helyi diákokkal. Kató Béla igehirdetését Jeremiás próféta próféciás könyve 49. részének 1–2. verseire építette, amiből az örökösök létének fontosságát emelte ki. „Nekünk van, miért hálát adnunk ezen a napon. Azért adhatunk hálát, hogy vannak gyermekeink, vannak fiataljaink, és vannak örökösök. (...) Amikor az ige az örökségről beszél, akkor elsősorban a Jézus Krisztusban kapott örökségünk az, amit mi át szeretnénk adni mindannyiatok számára. (…) Amikor oktatunk, azt szeretnénk, hogy olyan embereket neveljünk, akik félik az Urat, akik képesek arra, hogy az ő tehetségüket úgy tudják gyümölcsöztetni, kamatoztatni, hogy az nemcsak nekik, hanem a másik embernek is a javát szolgálja. (…) Ha vannak fiak, és vannak örökösök, akkor érdemes küzdeni, mindent odaáldozni mindennap, gyermeknek, felnőttnek, egyházban élőknek, szülőknek. Ez az ige mindannyiunkat szolgálatra ébreszt. Mert ha vannak fiak, és vannak örökösök, akkor értelme van ennek a szolgálatnak.”
Csurulya Edit, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium igazgatója kiemelte: miközben a mai világban sok szülőnek nincs ideje gyermekére, és mindent számokban, pénzben mérnek, a felekezeti iskolák felvállalják, hogy igazi embereket neveljenek, de ennek a munkának az eredménye nem látszik érettségikor, nem mérhető százalékban, nem jár érte dicséret, ellenben tanítani csak ezért a célért érdemes.
„Erdély református kollégiumai egyházunk és magyarságunk megmaradásának bástyái, hiszen valós céljuk, hogy keresztyénnek és magyarrá neveljék az ifjúságot. Különösen igaz és különösen fontos most itt, Erdélyben, ahol erős ellenszélben, a többségi hatalom gáncsoskodása ellenére is el kell érni ezeket a célokat” – mondta Répás Zsuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki a visszaállamosítani kívánt Székely Mikó Kollégium és a perbe fogott városzászló okán a többségi hatalom türelmetlenségéről beszélt, és hangsúlyozta: „fájó, hogy nem hagyja szabadon használni a számunkra legfontosabbakat: anyanyelvünket, nemzeti szimbólumainkat és közösségi tulajdonunkat. A kollégium és a zászló nemzeti ügy, közös ügyünk. (...) Ígérhetem, hogy az anyaország mindenkor és mindenben az erdélyi magyarság mellett áll, törekvéseiben támogatja, legyen szó iskoláról, zászlóról vagy autonómiáról, önrendelkezésről.”
Nagy Éva, az oktatási minisztérium kisebbségi államtitkárságának kabinetigazgatója hangsúlyozta, maradandót csak úgy lehet alkotni, ha megőrizzük értékeinket, ha összefogunk, Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő pedig arra biztatta a jelen lévő pedagógusokat, neveljenek önálló gondolkodással bíró, cselekvő felnőtteket fiataljainkból, továbbra is vállalják fel a hagyományos közösségi értékek megőrzését, a nemzeti azonosságtudat alakítását, erősítését. Tamás Sándor megyeitanács-elnök szerint az egyházi oktatás azért fontos a mai világban, mert hangsúlyt fektet a tudományos gondolkodás mellett a belső értékekre is, Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese pedig úgy véli, a református iskolában a diákok a tudás megszerzése mellett lelkiekben is gazdagodnak, lelkiekben lesznek erősebbek és talán jobbak.
Bustya János, a húsz évvel ezelőtt újraindított sepsiszentgyörgyi Református Kollégium alapító igazgatója arra emlékeztetett, 1993-ban csupán harminc gyermek és néhány tanár ült a templom padjaiban tanévkezdéskor, majd szerre megteltek a tantermek, amiért a hálaadásé az első szó, de másodikként, miként egy gyermek születése után húsz évvel, felmerülnek a kérdések: „Mit tettem jól? Mit rontottam el? Milyen lett a gyermekem? Ilyent akartam-e?” Bustya János szerint gyermekeinket meg kell tanítanunk, hogy ne csak a láthatót lássák, ne csak a mában gondolkodjanak, hanem a holnapban, a jövőben is, és ne csak a hihetőt higgyék, hanem a hihetetlent is, mert „ha látom a láthatatlant és hiszem a hihetetlent, akkor megkísérlem a lehetetlent”.
A református egyház által alapított Bethlen-díjat idén Valádi Enikő, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium nyugalmazott zenetanára kapta, méltatását Bustya János olvasta fel, a díjazott pedig szerény köszönetében néhány, számára fontos pedagóguselvet osztott meg a jelenlévőkkel, majd az általa vezényelt Refsonor kórus véndiákjainak egy csoportja tartott rövid műsort.
A templomi ünnepséget követően a vendégek és meghívottak meglátogatták az 1931-ben református elemi iskolaként indult, majd államosított, néhány évvel ezelőtt a vártemplomi egyházközség által visszaszerzett, Kőrösi Csoma Sándor utcai, Kós Károly tervezte épületben az előkészítő és első osztályt, délután a refi diákjai mutattak be zenés-verses műsort. A háromszázhúsz tanulóval működő Református Kollégium ez alkalomból emlékkönyvet adott ki, szerkesztője Egyed Sándor iskolalelkész, szerzői tanárok, jelenlegi és egykori diákok.
