Bejött a hó, jöttek a
hölgy- és úrmenyétek,
kardfogú cápa várt és
lopakodó enyészet.
Én nem tudom, hogy történt,
megtörtént-e vajon?
Bejött a hó a szétlőtt,
szárnyas ablakokon.
És a túlélők is mind,
sorba ideértek,
volt, aki kenyeret kért,
és volt, aki csak nézett.
Fejükkel hónuk alatt
pukedliztek a holtak,
és egyre távolodott
a hómezőn a holnap.
Bajusz a Korvin-közben
megfújta trombitáját.
Malétert már lefogták.
Didergőzött az ország.
Én nem tudom, hogy történt,
megtörtént-e vajon?
Mit keresett a holló
a szétlőtt ablakon?
Havas szárnyait rázva
mit akart mondani?!
Nagy Imre már fogoly volt,
akárcsak társai.
Lenn tankok dübörögtek,
ágyúk dörögtek, puskák.
Kis csendre vágytam volna,
elmentem volna hozzád,
de az utcákon lőttek
pufajkás hőscincérek,
s a Gellérthegyről indult
Bú-pest felé a végzet.
Arra lettem figyelmes,
a holtak sorba állnak,
utolszor tisztelegni
a hátba szúrt hazának.