Mondják, közös kormányzási programra sincs nagy szükségük, kommunikációs politikájukat sem hangolják egybe, ki-ki mondja a magáét, majd ha győznek... Bár megegyeztekforma, hogy Mesterházy legyen Orbán kihívója, de a „nagy öreg balliberálisok” máris fintorognak, s Bajnait, de még Gyurcsányt is szívesebben látnák a miniszterelnöki székben, s akár az új miniszterelnök-jelölésig is elmennének, csakhogy a nemzeti kérdésben minél elmosódottabb figura mögött kelljen felsorakozniuk. Egyelőre Mesterházy a nyerő, ráakasztották, mint fogasra a kispártokat, de nem átallnak újabb és újabb jelöltet kínálni az istenadta népnek, például azt a Surányi György volt jegybankelnököt, aki az állami fizetést mindenkinek demagóg jelszót is képes volt bevinni a közbeszédbe, közben ez az uniós javaslat Európa-szerte elbukott, kiderült, a potyalesők tábora jelentősen alacsonyabb, mint a munka kultuszát felvállalóké.
Szapulják a Fidesz–KDNP-t, a kormányt, a miniszte­reket, ahol érik (minap, amikor valaki Szíjjártó Péter keleti gazdasági eredményeit méltatta, vitapartnere azzal vágott vissza, miért nem Nyugaton üzletel), és  nyíltan ellenzik a rezsicsökkentést, a bankadónövelést, az egységes adókulcsot, s épp kapóra jött mindannyiuk számára a Moszkvában megkötött „nyitás Keletre, hűség a Nyugat­hoz” elv jegyében született atomerőmű-építésre vonatkozó  szerződés is, mert korábbi vádjaik mellé felsorakoztat­hatják azt a víziójukat is, hogy Orbán – elárulva az uniót – nemcsak újabb adósságcsapdába kormányozza az országot, de az atomerőmű 2030 utáni bővítése révén annyi fölösleges áramot termel majd Magyarországon, hogy abból fognak koldulni.
És mert a kormányzó párt még mindig fölényesen vezet a felmérésekben, újságjaik máris azt harsogják: a Fidesz az évszázad választási csalására készül, a lekenyerezett határon túli magyarokkal akarja  újra megszerezni a hatalmat.