Az ötvenkét esztendővel ezelőtt Marin Constantin által alapított Madrigál több mint négyezerszer lépett közönség elé, a kórus negyven lemezzel büszkélkedik. A mester 2011-es halála után a sepsiszentgyörgyi Anna Ungureanu vette át a kórus művészeti vezetését, aki Voicu Popescut követi az első karnagyi tisztségben, és egyben a Cantus Mundi program fő kórusvezetője. A lánynevén Szabó Annaként ismert neves karnaggyal családi indíttatásáról, a sepsiszentgyörgyi tanulóévekről és bukaresti pályájának alakulásáról beszélgettünk.
Már gyermekként a zene közelében
Anna Ungureanu: Édesanyám, Csősz Anna fiatal korában sok énekversenyen nyert, szép és erős hangja van, édesapám, Szabó József szaxofonozott egy együttesben. Földszinten laktunk, és az együttes tagjai mindig hozzánk tették le a hangszereket, így kiskoromtól közel kerültem a zenéhez, sok mindent hallottam a zenészéletről és a hangszerekről. Hatéves koromtól a sepsiszentgyörgyi zeneiskolába jártam, hegedű szakon végeztem a középiskolát 1998-ban a Plugor Sándor Művészeti Líceumban. Alapító tagja voltam az iskola legelső zenekarának, mindig elsőhegedűsként zenéltem. Részt vettünk az első Széchenyi-bálokon, muzsikáltunk a Gábor Áron Teremben, majd az árkosi kastélyban és sok helyen, ahol a művészeti líceumot felkérték. Az egyik legnagyobb hazai hegedűművész, Eugen Sărbu javaslatára Bukarestbe mentem hegedűt tanulni, de pedagógiára jutottam be, és később átigazoltam a karvezetési szakra.
Köszönet a mestereknek
– Innen még nem vezet az út természetes módon az ország legnevesebb kórusa, a hivatásos Madrigál élére. Kik voltak a mestereid, hogy jutottál a közelükbe, és mit tanultál tőlük?
– Én voltam az egyedüli magyar a százkilenc hallgatóból, és egy alkalommal arra kértek a kollégáim, akik már akkor énekeltek a Madrigálban, hogy segítsek nekik, mondjam meg, miként kell kiejteni Kodály Zoltán Esti dalának a szövegét magyarul. Természetes volt, hogy ne csak a szöveget mondjam el, hanem felemeljem a kezem és elvezessem a zenét. Ez a Madrigál kórus volt 2002-ben. Már akkor a karvezetési szakon dolgoztam nagyon jó mesterekkel, mint például Petre Crăciun és Dan Mihai Goia. Egyetemi kórusokat már korábban is vezettem, de profi kórust addig nem. Huszonkét éves voltam, ezt a lehetőséget Kodály Zoltánnak köszönhetem. Különös, hogy a Madrigál éppen Sepsiszentgyörgyre, szülővárosomba készült akkor Kodály Esti dalával: a Vox Humana kamarakórus ünnepelte fennállása 30. évfordulóját.
– Különös egybeesés, hogy akitől a legtöbbet tanultál, Marin Constantin, szintén sokat köszönhetett Kodály Zoltánnak.
– Marin Constantin, a Madrigál kórus alapítója és ötven évig vezetője valóban találkozott Kodály Zoltánnal, és elbeszélgettek zenéről, filozófiáról, pedagógiai rendszerekről is. Ez a két nagy ember engem olyan útra irányított, amiről addig nem álmodtam. De aztán az álmok nagyon hamar megvalósultak. Az említett sepsiszentgyörgyi koncertre engem is meghívott a mester, és fél órával a fellépés előtt azt mondta, öltözzek be a reneszánsz ruhába, mivel én vezetem majd a kórust ebben a dalban. Ez nagyon megtisztelő gesztus volt részéről. Azóta is azon gondolkodom: vagy nagyon megbízott bennem a mester, vagy nagyon szerencsés vagyok. Talán addigra minden annyira szépen összejött az életemben, hogy ki tudott teljesedni abban a pillanatban. Ez mérföldkő a pályámon, amikor négy év után hazatérve, mint művész állhattam a színpadra egy olyan profi kórussal, amelyet nagyon kevesen közelítettek meg addig is és azután is.
A lélekre is hatni kell
– Tehetséged, emberi hozzáállásod is segített abban, hogy Marin Constantin megbízott benned. Ezt most többszörösen kamatoztatnod kell, hisz jelenleg első karmesterként neked kell kihozni a legjobbat a kórusból. Hogy birkózol meg ezzel a felelősséggel?
– Marin Constantin 2002-től 2011-es haláláig tanított engem. A szárnya alatt növögettem, formálódtam, tapogattam a zene minden zegzugát. Nagyon sokat dolgoztunk együtt a kórussal, és otthon folytatódott az oktatás. Nagyon szép emlékem, amikor otthon ketten dolgoztunk egy partitúrán, általában én énekeltem, ő nagyon mélyen a szemembe nézett, és pár kézmozdulattal ki tudta belőlem hozni azokat az érzéseket, amelyeket szeretett volna előadni. Ezekből a közvetlen párbeszédekből nagyon sokat tanultam, hiszen személyes kapcsolatban voltam egy olyan nagy mesterrel, aki az életét arra áldozta fel, hogy megformálja a Madrigált, hogy identitást adjon neki, mely mai napig is megvan.
2002 óta mindig ott voltam a Madrigálban, én is énekeltem a kórusban, itt tanultam meg, hogy mi a kórista szükséglete technikai szempontból, ugyanakkor vezényeltem is több koncertünkön itthon és külföldön. Amíg a mesterünk élt, ő volt a karvezető, és az utóbbi években volt négy olyan tanítványa, akivel dolgozott. Miután meghalt, Voicu Popescu átvette a karvezetést, én mellette is mindig vezényeltem a kórust, múlt év nyara óta egyedül maradtam. A felelősség nagy, mert nem játszhatok egy olyan kreatív ember álmával, eredményeivel, amilyen Marin Constantin volt. Tovább kell vinni, megtisztelve azt, amit ő tett, ugyanakkor hozzáadni új dolgokat, hogy mindig találjon a régivel, a hagyományossal, amivel ő megszoktatta a hallgatóságot, az egész országot, a világot.
– Nálad tíz-húsz évvel idősebbek énekelnek a kórusban. Hogy tudsz hatni az emberekre?
– Sokáig küzdöttem azzal, hogy vajon mit gondolnak mások rólam. Hála Istennek, kezdett kinyílni a szemem, a szívem és a lelkem olyan könyvek iránt, amelyek megnyugtatják az embert, hogy nem kell mindenkinek megfelelni. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy erősítsem az önbizalmamat, mert ha én félek, akkor a kórus is retteg. Amit én továbbadok, azt mindenki átveszi, és szerencsére, időben rájöttem, fontos, hogy pozitívan álljak oda, először én legyek megelégedve magammal. Mindennap úgy megyek be kóruspróbára, hogy Istenem, segíts meg, legyen erőm, hogy tudjak rájönni, amikor rosszul csinálom, hamar átváltani és a legjobbat kihozni azokból az emberekből, akik várják ezt tőlem. Az emberi lélekből kell kihoznunk olyan érzéseket, amelyeket nehéz volna csak úgy elmondani. És ez erősebb egy kórusban, mert össze kell hangolni mindenkinek a lelkét, kedvét, energiáját és erejét. Muszáj a vezetőnek magabiztosnak, pozitív hozzáállásúnak lennie.
Hangverseny itthon
– Milyen műsorral lép fel a Madrigál a Szent György-napi nyitókoncerten?
– Mivel nagyon sok gyermek és fiatal meghívottunk lesz, olyan programot készítettünk, amivel röviden be tudjuk mutatni a zenetörténelem szinte minden megállóját, és végül előadjuk Vytautas Miškinis litvániai modern zeneszerző és karvezető két művét is. Ő szociális programot indított drogos fiúk számára, kórusba vonta be őket, és a zene segítségével meg tudta változtatni az életüket. Ezzel a hangversennyel is vissza szeretnék fordítani valamit sepsiszentgyörgyi tanáraimnak, akiktől nagyon sokat tanultam. Könyveket olvasni, elméletet tanulni egyedül is lehet, de együtt művelni a zenélést, hogy örömünk legyen abban – azt a szentgyörgyi iskolában kaptam meg.
