Az EMÜK rendeltetése többek között a nagy adósságok lerovása is, Bodosi Dániel, Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin kiállításai után ebbe a sorba illeszkedik a jövő héten bemutatandó Hervai Zoltán-tárlat is – mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMÜK vezetője.
A kiállításon Hervai Zoltánnak hatvan festménye lesz látható, zömmel az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején készültekből, hiszen ez volt az az időszak – a sztálini diktatúra elmúlta és a Ceauşescu-féle kommunista diktatúra berendezkedése közötti lazulás periódusa, Szilágyi Domokostól kölcsönözve a Felezőidő –, amikor festészete lendületet kapott. Ekkor festette első olyan képeit, amelyek őróla szólnak – magyarázta a kiállítást rendező Vécsi Nagy Zoltán, aki Hervai egyéni, jellegzetes képeit úttörőknek tartja abban a környezetben, ahol megszülettek.
Elmondása szerint Hervai Zoltán modern művésznek tartotta magát, aki megpróbált nemzetközi nyelven beszélni úgy, hogy közben a sajátját adta, aki művészetében az európai kultúrkörbe beágyazó nemzeti identitást kereste. Sajátságos színvilágát a kékek, zöldek uralták, kevés sárga, narancssárga hozzáadásával, színeit az erdélyi színekkel azonosította.
A tárlat nemcsak a lazulás időszakában született műveket mutatja be, hanem néhányat a korábban, illetve a későbben alkotottakból is, vázolva azt a szerves fejlődést, amelyen Hervai Zoltán művészete átment. Az ő életműve „fontos úgy is, mint régiónk huszadik századi szárba szökkenésének az idő függvényében is változó jellegzetességeket hordozó sajátos példája, amely képes volt talán maradandó sebhelyek nélkül átvészelni a diktatúra szinte minden alkotót politikai prostitúcióra kényszerítő hatalmi befolyását” – fogalmazta meg Vécsi Nagy Zoltán.