Február elsején valóban a papság zöme a Székelyszentkirályon eltemetett, volt gelencei plébános temetésén vett részt, és onnan hazafelé jövet értesültünk az illyefalvi szomorú esetről. Másnap – kedden – a főesperes és a főegyházmegye számviteli ellenőre kiszállt a helyszínre, egyrészt lelket önteni az elkeseredett lelkésztársba, másrészt pedig felmérni a károkat és pénzügyi szakemberként értesíteni a gyulafehérvári érsekséget az anyagi kár nagyságáról, valamint a segélynyújtás mikéntjéről. Ugyancsak kedden a sepsiszentgyörgyi központi, Szent József-plébánia azonnali segélyként kiutalt kétezer lejt, valamint faanyagot – deszka formájában –, hogy minél hamarabb rendbe lehessen tenni a nyílászárókat. Szerdán az őrkői Mária Világ Királynője – cigány hívek – Plébánia a banki számlájáról átutalt ezer lejt. Ugyancsak szerdán a Főesperes telefonon sürgette meg a Főegyházmegyei Hatóságot, pontosan beszámolva a károkról, és minél hamarabbi segítség átutalását kérte. S még ugyanezen a napon a főesperes a megyei tanácsnál is kérelmet nyújtott be a főesperesi kerületéhez tartozó sepsi­illyefalvi plébánia megsegítésére.
Minderről a péntek reggeli Háromszék elolvasása előtt már tudtam. Tehát megnyugtatnám Kerekes Lajos aldobolyi „cikkírót”, hogy mi, katolikus papok egymást általában paptestvérnek mondjuk, de nemcsak mondjuk, hanem azok is vagyunk. Azt pedig, hogy február 4-e, csütörtök óta még mennyi segítség érkezett, azt tessék megérdeklődni a plébánostól, biztos vagyok benne, hogy megnyugtató választ fog adni.
Amúgy egyházunk nevében örvendek, hogy a hívek között van még egyházáért-papjáért aggódó lélek. A jó Isten adjon mindannyiunknak érző szívet-lelket, hogy bajba jutott embertársainkon és intézményeinken minél hathatósabban és azonnal segíteni tudjunk.

Márkus András
őrkői plébános