Sepsiszentgyörgy, 2017. december 11., hétfõ 21:10
Köszöntjük Árpád nevű olvasóinkat!

Kétféleképp ugyanarról

2016. április 18., hétfő, Közélet
Térey János és Murányi Sándor Olivér az üres Tein Teaházban. Albert Levente felvétele
Térey János és Murányi Sándor Olivér az üres Tein Teaházban. Albert Levente felvétele
1. A legközelebbi kicsit más lesz
Pénteken este a Tein Teaházban mutatkozott be a sepsiszentgyörgyi közönségnek Térey János költő, író, műfordító, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő, számtalan díjjal – a József Attila-díjtól a Magyar Köztársasági Érdemkereszt lovagkeresztjén át a Székely Bicskarendig – kitüntetett alkotója.
 
Legújabb kötetét, a Legkisebb Jégkorszak című utópisztikus látomást a jeles meghívott beszélgetőtársa, Murányi Sándor Olivér író a tavalyi év legfontosabb könyvének nevezte – e kötet kapcsán beszélgetett Térey Jánossal életművéről, alkotásról, az irodalomhoz fűződő viszonyáról, de szó esett az olvasási szokásokról, a kritika szerepéről is. Terveiről szólva elmondta, nem szándékszik tartani az eddigi gyakori megjelenés feszített ritmusát, mert „nem az számít, milyen gyakran jönnek a könyvek, hanem hogy mit tartalmaznak”. Következő kötete a Legkisebb Jégkorszaknál is vastagabb lesz, de ez véletlen, összegyűjtött verseinek 816 oldalas kiadása jelenik meg hamarosan. Utána nem tudja, mi következik, de „kötelességből nem fogok több könyvet írni, csak ha lesz mondanivalóm”, jelentette ki. Kérdésre válaszolva elmondta, szeretne regény-regényt írni, bár lehet, az is verses regény lesz, de annyi bizonyos, „a legközelebbi kicsit más lesz, mint a többi”.
 

2. Érdeklődés hiányában...
A házigazda idegesen toporog a bejárat előtt: se közönség, se vendég a rendezvény kezdete előtt öt perccel. Odakinn minden asztal foglalt, eső után az alacsonyan álló nap langyosan simogat. Beszivárog két hölgy, láthatóan a találkozóra kíváncsiak. A tér túloldalán feltűnik az író, hóna alatt könyvekkel. Többel, mint amekkora közönség várja. A házigazda egyre idegesebb, szégyenkezik a hiányzók helyett. Meghívott és beszélgetőtársa nyugtatják, várjunk még, majd csak megjönnek. Elvégre a kultúra fővárosa és a kultúrafogyasztók fellegvára. De nem jönnek. És az idő telik. Kivárják a negyedórát. Mégiscsak beesik két-három érdeklődő. És három szép gyermekével anyuka és apuka is boldogan szürcsöli a forró csokit. Kezdődjék hát. Bemutatás, méltatás, felolvasás. Meghívott beszélgetőtársa sóvárogva néz ki az ablakon. Nem ő kívánkozik a térre: a kintieket vágyja benn lenni. Azok jönnek is: a mosdóba, majd ki. A három szép gyermekek önfeledten futkároznak az üres asztalok között. A turmixgép is megszólal, de a felolvasót ez sem zavarja. Anyuka szorgalmasan fényképezi három szép gyermekét, kissé bosszankodik, hogy a hátteret betolakodók foglalják el. Egy szőke kissrác a pultnál erőszakoskodik, vékony hangja visszhangzik. Betámolyog egy illuminált törzsvendég, meg vagytok pattanva, kiált fel, majd eltűnik a hátsó ajtón. Felolvasó befejezi, köszöni a figyelmet. Tekintete nem hálát sugall. Beszélgetőtárs végzi kötelességét: kérdez. Meghívott eleget tesz feladatának: válaszol. Anyuka és apuka a megzavart családi est miatt morfondíroz. Szedelőzködnek, távoznak. Legkisebb szép gyermek maradna még. Vita, hangzavar, apuka cibálja kifelé, a gyerek elesik, sír. Felbőg a gépzene, majd elhalkul. Meghívott ismét felolvas. Beszélgetőtárs ismét kinéz az ablakon. Odakinn már nem minden asztal foglalt, de még mindig több, mint benn. A mosdó irányából virtuóz futamok a zongorán. „A sötét jó, a sötét kurva jó, sikolt egy felnyírt hajú szőke lány.” Részlet a regényből. Az alkalmi zongorista szorongó várakozása véget ér: bejut a mosdóba. A felolvasásnak is vége, néhány kérdés a közönségből, válaszok annak rendje s módja szerint. Egyetlen eladott kötet. Nagyon kedvezményes áron.
Kész szerencse, hogy közelébe sem jutottunk az Európa kulturális fővárosa címnek. Mert akkor most nagyon szégyenkezhetnénk. Elég nekünk a Székelyföld kulturális fővárosa cím is. Így kevésbé szégyenkezünk.
Hozzászólások
2016. április 18.
hétfő 08:39
Bugsbunny
642 hozzászólás
Ez van. Legalább azt a sok sört megívó homeless ott volt. S miközben langyos kézmozdulattal a drága komlólé után nyúlva, élesen magába fordulá és figyelé a nagy semmit .

2016-04-18: Máról holnapra - Demeter J. Ildikó:

Ki tisztogatja meg a tisztogatókat?

Még van remény, ma vagy holnap feloldhatják az Antal Árpád polgármester ellen elrendelt tiltást, visszamehet várost vezetni, visszatérhet rendes kerékvágásába az élet Sepsiszentgyörgyön. Mert a mostani viszonyok között nem csoda, ha a város polgára még az erdőszéli pikniken is arra gondol, vajon mi lehet bizonyos döntések mögött, csakugyan az-e a cél, hogy megakadályozzanak abban, hogy emberhez méltó módon élhessünk? Kinek fáj, ha szépül egy település, ahol legtöbben magyarul beszélnek?
2016-04-18: Közélet - Váry O. Péter:

A fény művészei, a művészek fényei

A szó szoros értelmében is nagyon színes kiállítás nyílt tegnap az Erdélyi Művészeti Központban: a Mesterkulcs című tárlat három generáció magyar művészeinek fénytechnikai alkotásaiból ad ízelítőt. A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia és az egri Kepes Intézet szervezésében jött létre, erdélyi körútjának első állomása Sepsiszentgyörgy.