Az erdélyi zenészek sokat adtak nekünk, sokat tanultunk tőlük, és most rajtunk a sor, hogy amikor betegség vagy idős koruk miatt nem képesek muzsikálni, akkor segítsük őket, gondoskodjunk róluk – hangsúlyozta Fazakas Levente, a Heveder zenekar prímása a tegnapi, adománygyűjtéssel összekötött sepsiszentgyörgyi táncház apropóján. Ezen a héten kilenc erdélyi városban tartottak hasonló táncházat, amelyen hangszertartónak álcázott kartonperselyben gyűjtöttek az öreg zenészek megsegítésére.
Ezek az emberek csak a zenéből élnek, nincs nyugdíjuk, és amikor olyan egészségügyi problémájuk van, ami megakadályozza őket abban, hogy muzsikáljanak, a megélhetésük forog kockán – indokolja a Heveder muzsikusa a gyűjtést. Példaként a szászcsávási cigányzenekar kiváló brácsását, Mezei Ferencet (Csángálló) említi, aki Parkinson-kórban szenved, remeg a keze, és már jó ideje nem tud muzsikálni, gyógyszereit csak támogatásból tudja kiváltani. Többen segítik, a budapesti Hagyományok Háza is indított ilyen jellegű gyűjtést, de rajta kívül még sokan vannak hasonló helyzetben. Idén megkapta a Népművészet Mestere díjat a régi szászcsávási zenekar nevében Jámbor István (Dumnezeu) prímás az erdélyi, Küküllő menti hangszeres népzene hiteles tolmácsolásáért, továbbadásáért és átörökítéséért, aki Csángállóval és Csányi Sándorral 1989 előtt és azután is hírnevet szerzett a csávási autentikus muzsikának.
A táncházzenészek éves találkozóján már korábban felmerült az összefogás az erdélyi öreg zenészekért, az Ivóban tartott idei összejövetelen arról döntöttek, hogy október utolsó hetében minden olyan helyszínen szerveznek jótékonysági táncházat, ahol működik helyi zenekar. Ezen a héten Szamosújváron, Nagyváradon, Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön tartottak adománygyűjtő táncházat, a sorozathoz csatlakozott a magyarországi Tinnye is.
Molnár Szabolcs ötletgazda, a Heveder zenésze lapunknak elmondta, alulról jövő mozgalomról van szó, aminek utólag kerestek hivatalos formát, Erdélyben a Romániai Magyar Néptáncszövetség és a Kallós Alapítvány, Magyarországon a Hagyományok Háza adja a gyűjtés keretét. „Én is az ő muzsikájukból élek, rengeteget tanultam ezektől a zenészektől, nemcsak dallamot és stílust, hanem a hozzáállást is a zenéhez. S lám, még mindig ők segítenek, mert a digitális világ térhódítása miatt válságba került táncházak az ők megsegítéséért szervezett táncházak révén újra felélednek egy kicsit” – véli Molnár Szabolcs.
Ezekben a napokban Erdély-szerte az örökségvédelem egy különös formája nyilvánul meg – a zenészek elmondása szerint nemcsak egyszeri alkalomról van szó –, ami ráébreszthet arra, hogy ne csak haszonélvezői legyünk annak, amit eleink megőriztek és továbbadtak, hanem magunk is vállaljunk felelősséget értékeinkért.
