Idős hagyományőrzők, hivatásosok, ifjúsági és gyermek amatőr táncegyüttesek bizonyították az elmúlt három nap alatt, hogy néptáncanyanyelvünk éppen olyan eszköz, mint a beszélt nyelv, ugyanazt a közösségi érzést hordozza Szatmárban, mint Gyimesben, a Hortobágyon vagy Kalotaszegen. A Háromszék Táncegyüttes és a Lajtha László Alapítvány szervezésében Sepsiszentgyörgyön tartott XXVIII. Népzene- és néptánctalálkozó egyfajta közvetítő szerepet tölt be népi hagyományaink és folklórkincsünk megismertetésében és gyűjtésében, életben tartva és átörökítve a hagyományos népzenét és néptáncot különböző nemzedékek között – vallják a szervezők.
A pénteki Kallós Zoltán-életút-kiállítás és az oltszakadáti szokásokat bemutató fotótárlat megnyitója, valamint a budapesti Duna Művészegyüttes Puszták népe című előadása és a hajnalig tartó táncház után szombat délelőtt a meghívott adatközlők táncainak és muzsikájának rögzítésével, a huszonhat éve tartó gyűjtőmunkával folytatódott a találkozó, este pedig a hagyományos gálaműsorra gyűlt össze Sepsiszentgyörgy népzene- és néptánckedvelő közönsége a Tamási Áron Színházban.
A Kis-Küküllő mentéről, ezen belül is Kutasföld térségéből származó szentbenedeki táncok sajátos feldolgozásával indított a házigazda Háromszék Táncegyüttes, zenélt a Heveder zenekar, majd Erőss Judit tanítványai – Oláh-Badi
Cintia, Mocanu Anabell, Márkosi Lili, Szabó Fruzsina, Erőss Réka és Ráduly-Baka Rebeka – többszólamú magyarbődi (Felvidék) népdalokat adtak elő. A sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes sóvidéki, a Kincskeresők Néptáncegyüttes Szatmár vidéki, nagyecsedi táncokkal lépett színpadra.
A budapesti Duna Művészegyüttes három megjelenéssel vett részt a gálaműsorban, melynek fénypontját a hagyományőrzők fellépése jelentette. A gyimesfelsőloki gyermek- és ifjúsági Kesice Néptáncegyüttes Felsőlok egyetlen jelenleg működő tánccsoportja, a nagy öregeket csak ritka alkalmakkor sikerül bevonniuk a programba – tudtuk meg Bodor Tibor társulatvezetőtől, aki Vitos Etelka hegedűssel (a Zerkula zenekar tagja) gardonyon kísérte a tánckart, énekelt Tankó Jánosné Gábor Eszter.
A sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozók visszatérő muzsikusai a szászcsávásiak, élükön Jámbor István „Dumnezeu”- val és Csányi Sándorral, akik idén magukkal hoztak fiatalabb zenészeket is: Mezei Sándort, Mezei Alint és Jámbor Vikort. A híres szászcsávási muzsikusok egyik nehéz sorsú nagyöregje, aki másokkal együtt részesül az októberi táncházi gyűjtésekből, amelyeket Erdély-szerte az öreg muzsikusok megsegítéséért szerveztek, Mezei Károly „Kusler” is színpadra állt hegedűjével, muzsikájával és az elénekelt keservessel belopva magát a közönség szívébe.
Név szerint érdemes említeni a Kis-Küküllő mentéről érkezett adatközlőket, hisz ők a vidék még utazni tudó, hagyományőrző néptáncos nagykövetei: Péterfalváról Bartha András és Zsuzsánna, Bándi Miklós és Kecsei Ibolya, Szilágyi János és Molnár Magdi, Csombordról Molnár Márton és Klára, Magyarbecéről Szántó János (a híres Szántó Ferenc hegedűs, pásztorfurulyás unokája) és a küküllődombói Gilyén Miklós, a néptánctalálkozók visszatérő táncosa, a pontozó neves képviselője. A gála ezúttal is a hagyományőrzők és a hivatásos együttesek közös táncával zárult, majd újra táncház következett.
Mintegy háromszáz gyermek lépett színpadra a tegnap délelőtti kézműves-foglalkozások után, egész Erdélyt bejárták táncaikkal, és bizonyították: jól érzik magukat anyáink, apáink viseletében, zenei nyelvezetében, táncában, óvodástól kamaszkorúakig, sőt, azon felül is tartalmas és értékes idő az, amelyet a néptánccal töltenek. A gelencei Burusnyán felcsíkit, a sepsiszentgyörgyi Százlábacskák szatmárit, az erdőfülei Dobó Néptáncegyüttes székit táncolt. Itt érdemes hangsúlyozni, nem hiteles, ezért nem elfogadható, hogy anyagiak vagy egyéb okok miatt a fellépők székit járjanak székely ruhában.
A sepsiszentgyörgyi Batyus Nyárád menti táncokat és játékokat mutatott be, a szintén megyeközponti Kincsek somogyi tücsöklakodalmassal járta körül a vidék táncvilágát, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tánccsoportja a várkörjárással és felcsíki táncokkal bizonyította, jó kezekben van a közel ötvenéves iskolai néptánchagyomány őrzése.
Külön szólni kell a kézdiszentkereszti Tisztás Néptáncegyüttesről, amely az utóbbi években Háromszék egyik legautentikusabb falusi ifjúsági hagyományőrző csoportjává nőtte ki magát, habár még vannak igen fiatal tagjai is, és a vargyasi Csillagkövetőkről, amelynek kis korosztályú csoportja volt a találkozón az egyetlen, amely Erdővidékről származó háromszéki táncot mutatott be. Énekelt Balázs Gergő és Mocanu Anabell, muzsikáltak: Dezső Attila és Mihály Pál (hegedű), Dezső István (brácsa és gardony), Szilágyi László (brácsa) és Kerezsi Csongor (nagybőgő).
A sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozó újból bizonyította: van kultúránknak egy olyan szelete, amely egykor életünk szerves része volt, de vannak még olyan közösségek, amelyek ezen a nyelven beszélni, táncolni tudnak, és fontosnak tartják, hogy ezt a tudást átadják.
