| 2005-04-06: |
| Nemzet-nemzetiség: Az együvé tartozás alapítványa (Égen-földön járó tévé) |
 A Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnök-igazgatója Földes István. A napokban egyik erdélyi útján kérdeztük, hogy mi is ez a bonyolultan hosszú nevû, körülményes ügyvitelre utaló szervezet. Megtudtuk, hogy tíz évvel ezelőtt alakult, először alapítványként mûködött, aztán közhasznú alapítvánnyá lépett elő, és most kiemelten közhasznú alapítvány a státusa. Ez jelentős előnyökkel jár. Például az ebbe a kategóriába tartozó alapítványok számára ajánlhatják fel a vállalatok, cégek adóalapjuk két százalékát. Ez Magyarországon már több éve mûködik, Romániában egy nemrég elfogadott törvény értelmében a kétszázalékos felajánlást 2006-tól kezdődően ejthetik meg. 2005-ben az adóalap 1 százalékát fordíthatják ilyen célra. Ez, különösen nagyvállalatok esetében, jelentős összeg lehet. Földes István mostani háromszéki útja során azt készíti elő, hogy az általa vezetett alapítványnak Sepsiszentgyörgy székhellyel lehessen egy erdélyi bázisa is. Ez a magyarországi alapítvány regionális központjaként mûködne, ugyanúgy, mint ahogyan a különféle lovagrendeknek is vannak különböző országokba kihelyezett szervezeteik. Ha létrejön az erdélyi központ, akkor megoldható lenne a raktározás, tárolás, hatékonyabb lenne a romániai logisztikai tevékenység. Nálunk a megyei tanács elnöke, dr. Demeter János és Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester részéről megvan a fogadókészség. A kiemelten közhasznú státust viszont a parlamentnek kell jóváhagynia. Az alapítvány igazgató-elnöke tízéves romániai pozitív tevékenységüket figyelembe véve nem lát akadályt a jóváhagyatási procedúra folyamán. A dokumentáció hitelesített román nyelvû anyagát már kemény kötésû borítólapok közé fogták. A Duna Televízió és alapítványa - Földes Istvánt Háromszéken, mint ahogyan egész Erdélyben, sokan ismerik. Az általa elnök-igazgatóként vezetett alapítványt is. Mikor és milyen céllal hozták létre a Duna Televízió tevékenységéhez kötődő ,,kiemelten közhasznú? alapítványt? - Még Sára Sándor tévéelnök idejében raktuk le az alapítvány alapjait. Ezzel próbáltuk segíteni a határon túli magyarok támogatását az egész Kárpát-medencében. Abban az időben elég nehéz volt bármit is az országból kivinni, és valahova bevinni. Az alapítvány lényege az volt, hogy bárkinek bármilyen problémája volt, írja meg, mire van szüksége, és mi próbálunk ehhez támogatókat szerezni, s az adományt szervezetten eljuttatni rendeltetési helyére. Pénzt már kezdetben sem ígértünk senkinek, mert a pénz néha megbolondítja az embereket. - Az alapítvány miként kapcsolódik a Duna Televízióhoz? - A Duna Televízió szárnyai alatt gyûjtjük össze és juttatjuk el az adományokat rendeltetési helyükre. A Duna Tévé fő szerepe az, hogy a határon túli magyarok szellemi gyarapodását, kultúráját támogassa, ilyen jellegû igényeit kielégítse. Elsősorban az alaptevékenységét jelentő mûsorszórással, információkkal, de amennyiben erre van mód, segítsen anyagiakkal is. Könyvekkel, informatikai eszközökkel, élelemmel, ruházattal, gyógyszerekkel, honismereti rendezvények szervezésével, táborozásokkal, tévéstovábbképzéssel és ehhez hasonlókkal. A Duna Televíziónak nagy erkölcsi elismertsége van a határon túl élő magyarok körében. Az alapítvány mûködése is segít ebben. - Mekkora az alapítvány tevékenységének kisugárzása? Vannak-e kapcsolatteremtési vagy egyéb gondok ebben, ezekben a régiókban? - Ez az alapítvány nem csak Erdélyről szól. Most Háromszéken beszélgetünk, ezért természetesen előtérbe kerülnek az erdélyi ügyek. De Kárpátalja, a Vajdaság, Szlovénia, Szlovákia ugyancsak célterület. - Melyik szomszédos országban a legkönnyebb intézni ezeket az adminisztratív és jóváhagyatási ügyeket? - Akármilyen furán hangzik, és megtörténhet, hogy Romániában ezt nem akarják elhinni az emberek, de jelen pillanatban ide lehet a legkorrektebben és a legkönnyebben kihozni az adományt. A vámosok ,,szúrós szemmel? néznek ránk - ez a dolguk -, mindent átvizsgálnak alaposan. Ez nem gond, mert tételes listát hozunk át a határon. Van, amikor két-három napot el kell töltenünk ott, mert ,,szőröznek? velünk, de amikor látják, hogy minden rendben van, akkor simán átengednek. A végeredmény a fontos. Nagy előny, hogy ebben az esetben nem kell semmiféle vámudvarban lerakni, raktározni, lezárni, hanem indulhatunk a célterület felé. Helyben vámolnak, s ez nagy időnyereség. Vannak-e ma gyanús szállítmányok? - Melyek a ,,leggyanúsabb? szállítmányok, amelyek lázba hozzák a vámtiszteket? Valamikor a könyv került a fegyverek kategóriájába. - Az régen volt, amikor a titkosszolgálat a gyerekek táskájában kereste a könyvet. Akkor Sepsiszentgyörgyön Gáll Sándor volt a Tanulók Házának az igazgatója. Huszonnégy tonna könyvet hoztunk Háromszékre. Ketten tartottuk a hátunkat a könyv áthozásáért. - Tíz esztendő alatt mennyit hoztak be? - Az alapítvány évente általában 300?400 millió forint értékben támogatja a Kárpát-medencei magyarságot. Ez nem pénz, hanem anyag, eszköz, tárgy. Úgy mûködik, hogy ha valaki azt mondja, neki ruházatra van szüksége, akkor ruhaféleségeket irányítunk oda. Más televíziót kér, számítógépet, és így tovább. Mi ezt beszerezzük Magyarországon, és eljuttatjuk a rendeltetési helyére. - Milyen személyes élményei vannak az adományok eljuttatásával kapcsolatosan? - Igazság szerint minden utunk csupa élmény. Attól függetlenül, hogy milyen nehézségekkel találkozunk. A legnagyobb az, amikor az ember eléri a célját. Ezelőtt, persze, morog a határon, morog itt meg ott, de mikor célba ért, jólesik azt mondani: na, ezen is túl vagyunk! - Kudarcok? Olyan, hogy azt mondja: na, ez nem megy tovább, abba kell hagyni. - Volt ilyen is. Sok ember csak a szép dolgokat látja, azt, hogy hol Szerbiában, hol Kárpátalján vagyunk. Azt hiszik, hogy üdülni megyünk oda, mert a többség ezért megy. Kirándulni. A bürokráciával annyi munka és annyi baj van, hogy belefárad az ember. De ezt a dolgot csak korrektül lehet végezni, mindent törvény szerint kell adminisztrálni, hogy ennek se előbb, se utóbb ne lehessen hátulütője. Ezt mi így csináljuk. Nekünk minden okmányunk, iratunk be van köttetve kötetbe. Így teljesen áttekinthetőek. Nos, a kudarc. Van ilyen. De mondok egy példát: látni azt, amikor a gyermek ajándék könyvet vesz a kezébe! Előfordul, hogy ez az egyetlen könyve. Ha csak egy oldalt tanul meg belőle, már akkor megéri a fáradságot. - Milyen erkölcsi elégtétellel járna ez a munka? - Több ország több városának vagyok díszpolgára. Két vitézi lovagrendnek is tagja vagyok, az 1956-os Vitézi Lovagrendnek, egy negyven országban mûködő lovagrendnek budapesti prefektusa vagyok, nemrég a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntettek ki, és több ország több településének vagyok kitüntetettje és tiszteletbeli polgára. Kárpátalján Beregdéda, Beregszász választott díszpolgárrá. Vajdaságban Magyarkanizsa, Erdélyben Kommandó, Papolc, Kovászna tisztelt meg ezzel a titulussal. Csíkszeredából két évvel ezelőtt dr. Csedő Csaba polgármester áthozta Budakeszire, s augusztus 20-án adta át az oklevelet. - Csak magyar településeket támogatnak? - Ha Kárpátalján a lakosság hatvan-hetven százaléka vagy ennél kevesebb magyar, akkor hogy tennénk a gyerekek és a felnőttek között különbséget? Előfordult, hogy kivittünk Beregdédára 24 tonna élelmiszert. Negyvendekás vagdalt húskonzervet. Löncshúst. Ebből huszonnégy tonna óriási mennyiség. Nem mondhattuk, hogy csak a magyarok jöjjenek! Beálltunk egy faluba, sorra jöttek az emberek, és mindenki részesült az adományból. Megrázó volt, amikor egy idős néni is előállt, megtört asszony, fekete ruhában, és azt mondta: Fiam, fél éve nem láttam húst. Kiderült, hogy a ,,néni? mindössze hatvanéves. Majdnem elsírtam magam. - Nehéz-e az adományokat összegyûjteni? - Eleinte nagyon nehéz volt. Tudomásul kell venni, hogy rengeteg alapítvány van. Sokan rossz útra vitték az alapítványokat, vagy tévhit övezi ezeket. Hál? istennek, a mi esetünkben az emberek észrevették, hogy az, amit ők adtak, oda került, amiben mi megegyeztünk. Szerencsénk is van, mert ilyenkor velünk van a Duna Televízió, s a külső munkatársak rendszerint megjelennek az ajándékátadás színhelyén. Ezt az adományozók látják még más kontinenseken is. Azt is, hogy mi nekik köszönjük meg a segítséget. Alapítványi tervek, célok - Melyek a következő évszak fontosabb céljai? - Május 28-án Bölönben kétnapos programot szeretnénk rendezni. Ez alkalommal átadjuk a községnek Erzsébet királyné szobrát. - Miért éppen Bölönben szervezik, és miért Erzsébet királyné szobra kerül az unitáriusok fellegvárába? - Az alapítvány és a Lovagrend, amelynek budapesti prefektusa vagyok, úgy véli, hogy május vége a legalkalmasabb. Köztes idő a mezőgazdasági munkákat tekintve, s az iskolások sem mentek még vakációra. Azért Bölön, mert onnan indult Bölöni Farkas Sándor. Erzsébet királynénak mindenhol helye van, ahol magyarok élnek, mert a legendás királyné a szívükben él ma is. Szeretik és tisztelik. Nagyon fontos, amit most el akarok mondani: mi támogatnók őket abban, hogy vásárolják meg Bölöni Farkas Sándor szülőházát. Ezt újjá kellene építeni. Bízunk abban, hogy ezt az anyaországból is sokan támogatják. Nem azt mondom, hogy mindent mi fogunk Bölönben megoldani, de a mi támogatásunk is segíthet abban, hogy ott elinduljon valami jó és hasznos. - Miért emlegeti olyan ritkán, hogy édesapja révén Papolcról származik? - Én nagyon büszke vagyok erre. De nem szeretném, ha az emberek azt hinnék, hogy a rokonságot támogatom. Édesapám odavalósi. Huszonnégy éves korában telepedett át Magyarországra. Lényegében Magyarországról került Magyarországra. ?20-ban született és ?44-ben ment Budapestre. - Személyesen mikor kezdett hozzá a határon túliak támogatásához? Van egy alapítvány előtti időszak is? - 1989-ben, december 24-én indultunk Magyarországról. Orvosokkal. Gyógyszereket hoztunk. Makón megálltunk, utána Temesvárig mentünk. Megrázó emlékeim vannak: tőlem nem messze lőttek agyon egy hölgyet. Valószínû, nem szándékosan, összevissza lövöldöztek. Sokkoló volt az is, amikor visszafelé lelőtték a hódmezővásárhelyi kamionsofőrt. Akkor nem is gondoltuk, hogy milyen kockázattal jár az utunk. De utána rendkívül büszke voltam arra, hogy jelen lehettem. - Az akkori időkhöz mérve hogyan ítéli meg a magyar-román viszony alakulását? - Az érdesebb dolgok a két nép között kezdtek kisimulni. A helyzet az, hogy az én tapasztalataim szerint a közemberek nem is haragudtak egymásra. - Magyarországon sikerült-e a határon túliakat segítő, velük rokonszenvező hívek táborát az indulási időkhöz képest gyarapítani? Bővül-e a határokon túliak iránt érdeklődők köre? - Az emberek ma is adakozóak. Amennyiben meg vannak győződve, hogy jó helyre kerül a támogatásuk. Vannak, akik rendkívüli cselekedetekre is képesek. Az Apáczai Könyvkiadó évente több százmillió forint értékû szerződést köt velünk. Tankönyveket adnak. Teljesen ingyen. Ha belegondolok abba, hogy Erdélybe ki kell hoznom akkora mennyiségû könyvet, hogy 24 tonnás kocsit kell szereznem, csak a szállítási költség 700-800 000 forint. És mindig van, aki támogat. A Hungarocamiontól az EFU-ig, a TEFU-ig, vannak cégek, amelyek felmérik, hogy ez mekkora segítség. - Milyen törvényes lehetőségek vannak az adományozásra? - Itt válik érdekessé a kiemelten közhasznú alapítvány státus. Mivel állami feladatot lát el, 150 százalékos költség- vagy adóalap-leírást tud megejteni. Ha valaki az alapítványnak ad egymillió forint értékû adományt, másfél milliót leírhat a költségéből vagy az adójából. Az, amit adnak, nem lehet kidobni való kacat. Korszerûsítheti a cégét, de olyan állapotban legyen az eszköz, amit továbbad, amelyet még ő is tudna használni. Pontosan ezért szeretnők, ha Sepsiszentgyörgyön mûködtetni tudnánk egy lerakatot, mert vannak dolgok, amiket otthon nem tudunk raktározni. Itt pedig nagy szükség van rá. Ha lenne itt egy bázis, akkor ha kihozok egy rakomány gyógyszert, van, ahol tároljam, végig tudom járni a kórházakat, hol van szükség rá. Kérdezett: Sylvester Lajos |
