Látszólag, persze, ellentmondás
rejlik ebben a javaslatban,
hogy lehetséges folytatódnom,
amikor már abbamaradtam.

Felleltároztam mégis ezt-azt,
s végig reménykedtem titokban,
hogy lesz valami múlhatatlan,
ha a múlandót mind kivontam.

Tettem-vettem sok régi tücsköt,
s a nőket is, kiket szerettem,
egymás alá írtam sok versem,
kétségbeesve összegeztem.

Egyik tücsök a másikból lesz,
és nem férnek meg egy marokban,
ahogy cirpelni kezd az egyik,
a másik rögtön összeroppan,

illetve nyilván több tücsök van
most is körös-körül a kertben,
de csak Istennek sikerülhet
látni őket abban az egyben.

Mit adjak össze? Hogy ki voltam
s ki lettem végül? Lehetetlen.
Mintha az előzőt szeretném
valami újabb szerelemben.

Számon tartja a jót az ördög,
fent pedig megjegyzik a rosszat,
és nem tudhatok megfelelni
se jóságosnak, se gonosznak.
 
Összegezni? Ennyi vagyok csak,
s rémülten nézek a keresztre,
hogy Jézust a fával Pilátus
mégis-mégis összeszegezte.

Marosvásárhely, 2012. november 20.