Váry O. Péter
A szaporodó világnapok sorában különleges a mai: a vízé éppenséggel, azé az éltető elemé, mely egyre fogy a kiterjedt vízfelszínei okán kék bolygónak nevezett sárgolyóbisunkon. Jelenünk és az utánunk érkező generációk sorsa múlhat azon, miképpen gazdálkodunk a Föld vízkészleteivel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk az élet egyik alapvető elemét – írja vízvilágnapi felhívásában a Duna Múzeum.
Jelenünk és az utánunk érkező generációk sorsa ugyan nem múlik azon, ahogyan a sepsiszentgyörgyi főtéri szabadtéri tárlaton hívja fel a figyelmet a víz világnapjára a kiállító, ám a tálalás igénytelenségét nem hagyhatjuk szó nélkül. Csodálatos és nem annyira kiváló, de a jól sikerült felvételek kategóriájába simán beleférő, a víz témáját megörökítő fényképek négyszer három pannón, a szöveg minimális: a fotók szerzője és címe románul, illetve magyarul. A nem egészen háromtucatnyi képaláírás azonban hemzseg a hibáktól. Az még hagyján, hogy az á helyett é-t pötyögtet a billentyűzeten az ember, bárkivel előfordul – bár a Márton családnevű fotós nem örvend annak, hogy nevét egyik fotográfiája alatt Mértonnak olvassa. És mindjárt utána az Ildikóból hogyan lett Ildikón, az már a melléütés véletlen mozdulatával nem kimagyarázható. A Jégvilágból lett Jégvilég szintén az egy centivel odébb sikeredett leütés átka – és az egészet szóvá sem tennénk, ha csak ennyi volna. A java azonban ezután következik. Mert kiállításkészítőnk (amúgy a S. G. A. Covasna, ha mond ez valakinek valamit) erősen hadilábon áll a magyar helyesírással. Egyik szép felvételnek Búcsú címet adta készítője – hát ez nálunk úgy jelenik meg, hogy Bucsú. Egy másik, hasonlóképp gyönyörű kép címe Széltükör – na, tessék kitalálni, hogyan sikerült ezt leírni a pannóra? Ne erőlködjenek, nincs olyan gazdag fantáziájuk: Széltükőr lett belőle. Ezek után a Vízi lak két rövid i-vel leírva nem is meglepő. Ja, és mielőtt valaki azt mondaná, tessék megnézni a román címeket, bezzeg azok – nos, ne tessék megnézni, épp oly helytelenek, mint a magyarok.
Kár, nagy kár volt ennyire elrontani ezt a nemes kezdeményezést. Visszatérő tematikájú a kiállítás, más években is volt már hasonló a víz világnapján – idén ilyenre sikeredvén azt sugallja, a vállalat a „letudtuk ezt is” felületességgel intézte el a tárlatot. Ami már csak a fotóikat adó fényképészekkel szemben sem szép, hát még a város lakóival szemben? És a felelősség nem csupán a trehány kiállítóé, hanem a kiállítófelületet rendelkezésre bocsátó városé is: csúnya, nagyon csúnya bizonyítvány ez az önkikiáltott Székelyföld kulturális fővárosának kultúrához való viszonyáról.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.