A spenótnál mindenképpen olcsóbb, de annál sokoldalúbb csalánt még az is ismeri, aki saját bőrén nem tapasztalta meg. Nos, a fiatal növények még nem „ártalmasak”, a minden részüket elborító csalánszőrök (a hangyasav okozza a fájdalmas hatást) csak később jelennek meg. Egyébként a népi gyógyászat reumás panaszokra és derékzsába ellen használta: a beteg testtájat csalánköteggel ütögették. A szeszbe préselt csalánlevél (urticae folium) a korpás fejbőr és a zsíros haj ellenszere (csalánsampon vásárolható). Gyökerének (Urticae radix) gyógyhatását jóindulatú dülmirigy- (prosztata) megnagyobbodás kezelésére ajánlják, a belőle készült gyógykészítményeket megtaláljuk a szaküzletekben.
Étkezésre (csalánlevélből készült főzelék, például tükörtojással) a fiatal, nagy csalán (Urtica dioica, 1. fotó) csúcshajtását – ezt árulják most –, később csak a fiatal leveleit szedik. Figyelem: tápértéke és hasznos anyagainak megőrzése végett, ha egyéb zöldségekkel a levesünkbe főzzük, a csalánleveleket csak a főzés végén tegyük hozzá. Ha főzeléknek készítjük, kevés zsírral, fedő alatt pároljuk, majd passzírozzuk. Lányom palacsintatöltetnek is használta kerti zöldségekkel vegyesen. Igen finom volt.
A kis csalán (U. urens, 2. fotó) hasonló megjelenésű, és értéke is azonos a nagy csalánnal.
Talán főztünk is ízletesebb, ha mi magunk szedjük, ez ugyanis már a harmadik haszna. Jót tesz a szabad természetben gyakorolt hajolgatás.