E trükközés mögött bizonyára az a gyilkos gondolat áll, hogy itt, a történelmi Székelyföldön nehogy újra városháza/községháza legyen, mint Magyarországon, mert akkor ez a terület visszacsatolására való készülődés jele! És ha Magyarországon nem a városháza/községháza kifejezést használnák, akkor itt nálunk megengednék? Egy román kifejezés jelentése nem ugyanaz Moldovában vagy a szerbiai románok között, mint Romániában? Szavaink értelméről csak mi, magyarok vagyunk illetékesek dönteni, senki más. Nyelvünk gyilkosa nem lehet a nyelvünk ,,szakértője”! A városháza a város polgárainak a háza. Miért lenne jobb a polgármesteri hivatal megnevezés? Ha ragaszkodunk a tükörfordításhoz, akkor ennek románul oficiul maistrului poporului (a nép mesterének a hivatala) lenne a megfelelője, semmiképp sem a primăria (elöljáróság).
Véleményem szerint ennek a fondorlatos nyelv(v)észkedés­nek, trükközésnek, nyelvgyilkosságnak csak a joghézagok mielőbbi felszámolásával lehet és kell véget vetni – a perrendtartási folyamatban, gyakorlatban kötelezővé téve a nyelvi-szakértői véleményezést. Elérni, hogy a jelenleg is létező román–magyar, magyar–román akadémiai és a közigazgatási szótárak ellenére a nyelvi jelentésekben, kifejezésekben egyáltalán nem jártas, nem otthonos és nem is illetékes bíró az igazságszolgáltatás folyamatában, döntése meghozatala előtt a kötelező nyelvi-szakértői véleményezést egyáltalán ne tudja figyelmen kívül hagyni! A törvényszéki perekben számtalan ügyben neveznek ki szakértőt, akinek a véleménye akár döntő is lehet. Épp elvitathatatlan nyelvi jogaink, édes anyanyelvünk védelmében ne érveljünk szakszerűen? Igen, a kés csontig ért, mert a Községháza/Városháza feliratok napjai mindenütt  meg vannak számlálva... Tovább nem lehet eltűrni, engedni, hogy a beteges jogállami Romániában az egyetlen ,,nyelvi szakértőnek”, akár az akadémia felettinek is Dan Tanasă tudja és tartsa magát! Magyarországon jelenleg rendelet határozza meg, hogy milyen szakterületen működhetnek igazságügyi szakértők. Az igazságügyi nyelvész-szakértői vélemény elkészítésére rendszerint neves tanárokat vagy nyelvészet szakos egyetemi tanárokat, professzorokat kérnek fel, és létezik Nyelvi Szolgáltató Iroda is. Itt az is kérdés, hogy az orvosokhoz hasonlóan a bírák is szakosodnak-e, vagy lehetséges, hogy egyik nap tyúklopásról mond valaki ítéletet, másnap közbirtokossági ügyben, harmadik nap nyelvi értelmezési ügyekben, perekben? Nehogy már a számítógép döntse el, hogy melyik bíró melyik ügyet tárgyalja, mert nekem ezt a választ adta annak idején a törvényszék illetékes szóvivője. Mire én rákérdeztem, hogy a számítógép egerét ugyan biza kinek a keze fogja? Netán a láthatatlan hatalomé?
Igen, állást foglalni, tüntetni, tiltakozni lehet és kell is, és tettük is, mert valahogyan csak ki kell fejeznünk a nemtetszésünket, dühünket, és azt, hogy soha nem fogadjuk el a megalázásunkat. Ám viselkedésünk, helyzetünk azt mutatja, hogy kifáradtunk (vagy tudatosan kifárasztottak), és eredmény nincs. A jogállamnak nem nevezhető Romániában már nem elég a szívünk szent törvénye, a kiállásunk, ide bizony mielőbb írott törvény kell, hogy sem nyelvünk gyilkosa, sem pedig mások ne próbáljanak, ne tudjanak sérteni, elnémítani, a nekünk sokatmondó, jelentő Községháza/Városháza feliratainkat levetetni. Ha van parlamentben elfogadott törvény, akkor már van, amire hivatkozni ország és világ előtt is. De akkor már rajtunk is múlik, hogy érvényt tudunk-e szerezni neki... Ne feledjük ki eszköztárunkból, hogy még a beteges jogállami demokrácia is ismeri/elismeri a polgári engedetlenség fogalmát, gyakorlatát, köztük még a parlamenti sztrájkét is!
Veress Dávid,
Édes Anyanyelvünkért Szövetség, Csíkszereda