Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Sánta Csaba kisplasztikái

2017. március 25., szombat, Képzőművészet

Sánta Csaba kisplasztikái első látásra mintha különös talált tárgyak lennének. Különösek, mert ismeretlenek, és tárgyként, önmagukban megfejthetetlenek – de tartalmilag mégis ismerős anyagból dolgoznak.

  • Nárcis, 2010
    Nárcis, 2010


Minimálisra tömörített információk ezek, a közlés tehát szűkszavú, a látvány mégis pregnáns – mert egyszerre sok mindent ölel magába. Vegyük tehát sorra: a formák leginkább ősi, primitív kultúrákat idéznek meg, rituális ábrázolásokat, totemisztikus tárgyakat. Azonban ezek egyike sem egyértelmű – az alkotó leginkább a formai viszonyok szintjén nyitott környezetére, így a mű látványa sem a konkrétumok szintjén hat. Mélyebb tartományban találhatóak azok a rétegek, amiket a munkáiban aktivál: nem egyes asszociációkra épít, hanem olyan formulákat talál, amelyek alapvető, archetipikus koordinátákat foglalnak magukba.
Így fog a munka sűrítetten felvonultatni olyan primer kategóriákat, mint az organikusság és a geometria, a statika és az egyensúly, valamint dinamikát képviselő elemeket, mint a kerék, a körforgás (spirál) és a végtelen linearitás. Mindezek a legkezdetlegesebb, stilizált formában, mintegy gyermeki egyszerűséggel, közvetlenséggel és intenzitással hatnak. A kisplasztikák formai alapminőségekből építkeznek, ezért azt az érzetet keltik, hogy kódolt, organikus vizuális ábécék, és akár játéktárgyként is használhatóak lehetnének gyermekek számára.
Mivel a kompozíció a legtöbb esetben kompakt elemek illesztéséből épül fel, ezek találkozásai sokszereplős történethez hasonlóak, amelyben mindegyik szereplő sajátos karakter és nélkülözhetetlen elem. Ez történik formai szinten is: a találkozás feszültséggel teli – mivel az elemek csak érintkeznek, és soha nem olvadnak igazán össze. Ennek köszönhető, hogy a többi megidézett kategória mellett a számszerűség is megjelenik, a részletek különállósága miatt. Megvan tehát az egy, a kettő és a három – talán ezek a leghangsúlyosabbak, akár mágikusnak is nevezhetők: egy forma/fonat/csúcsdísz, két láb/fül/oszlop, három támaszkodási pont – ez így, együtt képezi az egyik legalapvetőbb rendszert, amely a Tündér két változatában és a Nárcisszuszban is megjelenik. Ha viszont gyermeki tekintettel keressük, az egész tízes számrendszert felfedezhetjük ebben a formavilágban – a maga implicit, organikus, egyénített formájában, nem pedig standard elemek (pl. egyforma pöttyök) ismétlésével, csupán a mennyi­ségekre figyelve.
Az archetipikus formulák kedves humorral válnak emberközelivé, amelyben az erotika és a formai naivitás egyenlő szerepet játszik. Az idegen-ismerős tárgyak megszólítanak.
Különleges jelenség a szobrocskákban a kétdimenzióshoz közelebb álló felületek megjelenése, amely kibillenti azokat a puszta szoborlétből. A felületek státusa: kép, ablak, történet, lehetőség, fikció – a szoborszerű, plasztikus környezetben. Képnek nevezhetők: így közös kép lesz, ami a Nászt élteti, (jövő)kép vetül ki a Bölcsőben, Nárcisszusz is vonzó, anyagi képpé válik önimádatában, a Hét ördög jelenléte kép a dobozban, és részben a Párta is egy, a világnak felmutatott képet jelent.
Jelen kiállításon viszont a kép szó szerinti értelemben is megjelenik: az alkotó világa ugyanis (most először) egy másik médiumban, kétdimenziós, festett grafikai alkotásokban is feltárul. Ezek a művek igazi szerelemgyerekek. Energiájuk friss, naiv humoruk még jobban kibontakozik – itt, a szobroktól eltérően lehetőség nyílik a gazdag narratívákra is, és sokkal közvetlenebben hatnak. Tobzódó vitalitásukban megmutatkozik Sánta érzékenysége, de a szobraiból kölcsönzött szintetizáló, tömörítő látásmód vagy karakterérzék is: ezért képes annyira líraian magával ragadni a halvány Közeledés érzékeny vonaljátéka, és ezért tud olyan expresszíven hatni egy-egy poén: az Ábrahám és Izsák meglepett kecskéje, a Pár zöldben égbe kalimpáló lábai vagy a Madonna virágokkal kissé kajla, feszengő Giocondába kényszeredett testtartása, komikus tekintete.
A művek formajátéka ismerős stílusokból, világokból kölcsönöz, de kreativitásuk kirobbanóan egyedi. A képek felvonultatása valóban dübörgő premier.
UNGVÁRY-ZRÍNYI KATA

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 707
szavazógép
2017-03-25: Képzőművészet - :

A hegyi ember hűsége – Szász Endre vándorkiállítása a Székely Nemzeti Múzeumban

„Hegyi ember vagyok” – vallotta a XX. század eminens vizuális alkotója, a csíki szü­letésű Szász Endre, akinek kiállítása nemrég nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. „Ha bemész egy hargitai erdőbe, hát az nagyon sötét, és nem tudod, mi van a hegy mögött, de a hegyi (székely) ember kitalálja, mi van a túloldalon.” Ez a fiatalkori, éles észjárású, ismeretszomjas felismerés végigkísérte gazdag pályáját. Erdély olyan neveltje volt, akiben eredeti szellemiség, kiváló kultúra, és miként öregkori interjújában jellemzi: „igen magas szintű erkölcsiség és etika” honolt. Olyan személyiségek mellett bontakozott ki érdeklődő tehetsége, értékfelismerése, mint Kós Károly, Molter Károly, Bordi András vagy Szolnay Sándor.
2017-03-25: Nemzet-nemzetiség - :

Sabin Gherman: Mióta tiltott Romániában Erdély zászlója?

A tényállás a következő: fejenként 500 lejre büntettek néhány fiatalt, mert egy engedélyezett rendezvényen Erdély történelmi zászlójával vonultak fel. A csendőr a jegyzőkönyvben azzal indokolta a bírságot, hogy „Erdély 1918 előtti zászlója volt náluk”. Az utcákon haladó menetoszlopokban jelen volt az Európai Unió, Románia és Magyarország zászlója – az esemény Kolozsváron zajlott, március 15-én, a magyarok napján. A megbírságolt fiatalok azt mondják, maguk a szervezők hívták oda a csendőröket, a szervezők megijedtek, és azt állítják, hogy nem egészen így történt: a csendőrség arra hívta fel a figyelmüket, hogy drasztikusan felelősségre vonják majd őket a hatóságok, ha a menetoszlopokban megjelenik az az erdélyi zászló – tehát mit tehettek volna?