Az ifjú osztrák császár, Ferenc József a forradalom leverése után, 1857-ben először látogatott Magyarországra, és a költőket felszólították, hogy versben üdvözöljék a vendéget. Erre egyedül a bértollnok Lisznyay Kálmán volt hajlandó, aki dáridói miatt pénzzavarral küzdött. Arany viszont, utalva Eduárd királynak a leigázott Walesben tett 1277-es körútjára, megírta gyönyörű és örök érvényű tanulságokat kimondó balladáját.
Hálából költőnk most posztumusz elnyeri az 1300 lelkes Montgomery díszpolgári címét.
A stúdióban a rendező kérésére előbb magyarul zengtem el, hogy „Edward király, angol király / Léptet fakó lován...” –, majd angolul. A három közül néhai Zollmann Péter barátom sikerült műfordítását választottam, s dörögtem az első versszakot: „King Edward scales the hills of Wales / Upon his stallion. / ’Hear my decree! I want to see, / My new dominion.”
A hallgatók sajnálattal vehették tudomásul, hogy a szabadságvágyunkat letörő osztrákok uralmát hogyan tette zsarnokivá a Bach-korszak, majd azt, hogy amikor egyenesbe jöttünk, 1944-ben a náci Németország hadai szálltak meg bennünket, 1945-ben meg az oroszok. Arra nem volt idő, hogy részletezzem, milyen klapanciákkal rajongtak a szovjet megszállás idején díjakra és kiváltságokra éhes költők (köztük jó költők is) egy-egy kerek születésnap alkalmával Rákosi elvtársért vagy Sztálinért. Aki ezt megtagadta, arra, ha máglya nem is, de szilencium várt.
Érdekes, hogy Angliában 1616 óta létezik az udvari költő, a Poet Laureate intézménye. Az uralkodó a kormányfő ajánlására nevezi ki a megtisztelt verselőt, akinek az a feladata, hogy megénekelje a királyi család jeles napjait, eseményeit. Tennyson 42 évig volt udvari költő, és elfogadta a címet még olyan királyrajongónak nem mondható kollégája is, mint Ted Hughes. Jelenleg első ízben nő (ráadásul leszbikus) a Poet Laureate, Ann Duffy. Olykor ír egy-egy ügyes verset mondjuk II. Erzsébet trónra lépésének kerek évfordulójáról, s kap ezért évente 5700 font fizetést meg egy hordó sherryt. Nem az országot tönkretevő zsarnokokat kell dicsőítenie, mint a magyar pártköltőknek kellett vagy a bárdoknak kellett volna; ám utóbbiak Eduárd walesi gaztetteit sorolták, s így máglyára vetették őket.
A szerkesztőknek azért jutott eszükbe Arany születésnapja, mert a budapesti emlékezésre meghívót kapott az 1300 lelkes Montgomery polgármestere, s hálából költőnk most posztumusz elnyeri a település díszpolgári címét, a várra pedig, amelyből csak néhány romos fal maradt, emléktáblát helyeznek el.

Sárközi Mátyás (Heti Válasz)