A számítógép-használat, sajnos, néha még tragédiához is vezethet. Egy 34 éves orosz nő sodrófával agyonverte 11 éves fiát, mert az babrált valamit gépén, és anyuka amiatt nem tudott (szétnézni), a világhálón. Sok már a kóros, gyógyíthatatlannak számító számítógép-függő. Ezek olyan személyek, akik hivatásuk gyakorlása, munkájuk elvégzése után a számítógép előtt hat óránál többet ücsörögnek, és vicsorognak, ha hozzájuk szól valaki. Olyan is előfordult már, hogy  37 éves dél-koreai férfi halálra játszotta magát, mert nem evett, nem aludt, úgy belefeledkezett kedvenc játékába. Nem tudott leállni, mígnem a szíve nem bírta tovább, és az viszont leállt. Angliában a játékos apukát zavarta kilenc hónapos csecsemőjének sírása, ezért úgy megrázta, hogy eltörött néhány bordája. A gyerek halálát csak egy nappal később vette észre, amikor végre kikapcsolta a gépet. A függőségbe kerültek hozzátartozóit játéközvegyeknek is nevezik, mert az internetezők oda juthatnak, hogy egyáltalán nem létezőknek tekintik családtagjaikat. Az ilyen bánatos „özvegyet” férje a számítógéppel csalja, miközben napestig laptopja tapipadját tapogatja, de a feleség is tudja férjét helyettesíteni egy rezgőre állított okostelefonnal.
Kicsi kutya ugyan nagytól tanul ugatni, de van olyan is, hogy a felnőtt a modern kütyüt gyerekétől tanulja kezelni. Oda jutottunk, hogy már bármikor lehet látni korra, nemre való tekintet nélkül: valaki bedrótozott füllel vakarja számítógépként használt okostelefonja érintős képernyőjét. A kisebb gyerekek sok esetben túltesznek szüleiken is számítógépezésben, és most már nem fára másznak, hanem felmennek a netre, nem szörfdeszkán a vízen, hanem számítógéppel a neten szörföznek, s barátkozni csak a virtuális világban, a Facebookon barátkoznak álbarátokkal. Kínában nagyjából 24 millió netfüggő gyereket tartanak számon. Sok szülő táborokba küldi gyerekét, ahol kínzásnak beillő módszerekkel próbálják kigyógyítani őket internetfüggőségükből. Nem csoda, ha egy kínai lány, akit ilyen táborba küldött mamája, bosszúból megölte őt.
Van, aki szerint a netfüggőség veszélyesebb a drognál, hiszen jóformán ingyenes, és korlátozás nélkül terjed. A számítógép-használók között sokan a boldogság kék madara helyett a boldogtalanság Kék bálnáját hajkurásszák. A Kék bálna a világhálón megjelent netes mozgalom, és ez a bálnadivat egyre inkább hódít. Akik részt vesznek benne, végül öngyilkosok lesznek, mint a partra vetődött bálnák. A halálos „játékot” 2015-ben Oroszországból indította kitalálója, és egész szépen terjed nálunk is. Aki csatlakozik a Kék bálna társasághoz, azzal rögtön felveszi a kapcsolatot egy úgynevezett „vezető”, irányító, akitől ötven rémesebbnél rémesebb végrehajtandó feladatot kap. Például alkarjára borotvapengével hasítva kell rajzolnia egy bálnát, rémfilmeket kell néznie vagy épületek oromfalán egyensúlyozva sétálnia. Az utolsó feladat az öngyilkosság végrehajtása. Azelőtt lehet gyakorolni, például az autó elé ugrást. A sofőrnek, ha szerencséje van, akár meg is előzhet egy kiprovokált balesetet, ha nem, akkor járhatja a törvényszéket. Az ilyen bajba keveredett gyerekekre nem vigyáznak eléggé szüleik. Régen, ha a rosszcsont rossz fát tett a tűzre, megkapta a megérdemelt büntetést. Ma számukra legnagyobb büntetés, ha megvonják tőlük a számítógép-használatot.
Bár ez is veszélyes, mert elvonási tünetekkel jár, és dührohamokat, depressziót válthat ki az elvonókúrára fogottakból, ami végül szintén öngyilkossághoz vezethet.