Az nem lehetséges, hogy kultúránk fejlesztését könnyűzenei koncertekre redukáljuk, figyelmen kívül hagyva célunkat, mely szerint városunkat kulturális fővárossá szeretnénk avanzsálni. Hiszen a könyörtelen nagypolitika akarva-akaratlanul is próbálja összemosni nemzeti értékeinket, megpróbál megfosztani bennünket népdalainktól, táncainktól, szokásainktól. El akarja feledtetni a klasszikus zene iránti szeretetünket.
Nemrég még az volt városunk mottója: „Klasszikus zenét a főtérre!” Igen. Megvan a mindnyájunk által kedvelt, „kinyílt” főtér, amely alkalmas emberek ezreinek befogadására, de csak azokéra, akik a könnyűzene szerelmesei. A „mellék”-színpadokon, a közösségi, a múzeumkerti stb. pódiumokon ugyan megjelennek a helyi gyermek- és felnőtt zenekarok, tánccsoportok, bábszínházak, sok száz műsorszám, de kevesen hagyják el a főteret azok kedvéért. Legfeljebb a szülők, nagyszülők, hozzátartozók nézik meg gyermekeiket, unokáikat.
A helyes eljárás az lenne, hogy a főtéri színpadra klasszikus és népzenei, néptáncos műsorok is felkerüljenek, hiszen annyi színvonalas kórusunk van, amelyek bizonyára szívesen bemutatkoznának a nagyközönség előtt. A templomokban tartott, jól sikerült kórustalálkozókat csak nagyon kevesen hallgatják meg helyszűke miatt. A televízióban közvetített Virtuózok és Felszállott a páva tehetségkutató műsorok szereplői közül szívesen meghallgatnánk, megnéznénk valakiket, annál is inkább, mert Székelyföldről, Erdélyből is voltak, akik remekeltek.
De ne soroljam a lehetőségeket, hiszen van nekünk művelődési és művészeti irányító központunk, amelynek munkatársai biztosan segítenének, hogy olyan klasszikus és népzenei kitűnőségeket hívjunk meg, akik magas színvonalon tudják bemutatni értékeinket.
Így talán a kiadás is alacsonyabb lenne, és megvalósulna a Szent György Napok eredeti célja: ismertessük meg magas színvonalon nemzeti értékeinket városunk lakóival, az ünnepre összegyűlt közönséggel.
Péter Albert
