Már az sem a normalitás jele, hogy az utóbbi hetekben nem a kormány vagy a párt hivatalos csatornáin, hanem az Antena3 televízió beszélgetőműsoraiban tudatják az ország népével az – állítólag érdekében hozott – intézkedéseket, várható változásokat. És sok egyebet is: például azt, hogy a 2009-es elnökválasztás kivizsgálására parlamenti bizottságot hoznak létre. Miért? Ha törvényszegés történt, a hatóságok dolga eljárni. És ha nem? A parlament a napirendjén szereplő tervezetekkel sem bír, még a koalíció vezetői által sürgetett kegyelmi törvényt sem ért rá megvitatni a szenátus...
És itt az egységes bértörvény meg a globális adó tervezete. Előbbihez nincs fedezet – az egész Európai Unióban nálunk tudják a legkevesebb adót behajtani –, utóbbihoz 35 ezer adótanácsadót kell kirántania zsebéből az államnak, amikor a jelenlegi alkalmazottait sincs, miből fizetni. Egyik tervezethez sem készült hatástanulmány, azaz a kormány egyfajta szerencsejátékot űz velünk, és nem akarja észrevenni, hogy nem áll nyerésre.
Persze tudjuk, Dragneának főleg Tudorel Toader igazságügyi miniszter fáj, mert ő sem tudja tisztára mosni az SZDP-elnök szennyesét. Egyedül őt meneszteni – akinek szakmai teljesítménye messze a többi kormánytagé fölött van – igen átlátszó és kínos lehet, ezért csatolnak hozzá még egy-két kollégát. Nem nehéz megtalálni őket: jóformán semmi tevékenység nem észlelhető a legtöbb tárcánál, a fejlesztésinél sem, ahol pedig Dragnea első számú bizalmasa és kedvence, Sevil Shhaideh kormányfő-helyettes oszt és szoroz. Őt azonban aligha fogják leváltani, ahogy Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi minisztert sem, aki nyakló nélkül ígér újabb és újabb béremeléseket.
Siralmas a kormány tevékenysége: ahol nincs átható csend és némaság, ott igen nagy a zaj, és egyre világosabban látszik, hogy csak ötletekből áll a kormányzás, nem előkészített, megfontolt, megalapozott döntésekből. És itt nem csupán anyagiakról van szó, hanem olyan előrelátásról is, ami lefékezné, megállítaná, netán megfordítaná a jelenlegi negatív folyamatokat, amelyek hatásait már most érezni, és amelyek előre látható időn belül katasztrófához vezetnek. Hiszen az államháztartás  összeomlása a magasabb bérek és alacsonyabb adók miatt elkerülhetetlennek tűnik, és ennek egyenes következménye lesz a maradék munkaerő kivándorlása. Ki marad akkor az országban?
Igen, lassan haladunk. És nem is előre...