Március végén a Sepsi Református Egyházmegye vallástanárai részére emlékkirándulást szerveztünk Szászföldre az 500 éves reformáció jegyében.
Útvonalunk első megállója a kőhalmi vár volt, amelynek első írásos említése 1324-ből maradt fenn; ekkor Tamás erdélyi vajda ostromolta meg, mivel az ellene fellázadt Henning szász gróf ide menekült. 1357-ben királyi vár volt, 1421-ben a török pusztította. Tornyokkal megerősített falai feltehetőleg a 15–16. században épültek. Miután a 16. század végén a város birtokába került, a kőhalmi polgárok 1620 körül kiépítették a középső vár udvarát és a felső várat körülvevő kamrákat, kijavították a falakat, és kutat véstek az alsó várban. A középső kapu 1643-ban épült.
Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnése után, 1691 és 1699 között a várat a császáriak újították fel. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai harc nélkül foglalták el. Később – hadi jelentőségét elveszítve – a vár romlásnak indult. A kőhalmi vár mai képét uniós támogatással, 2011 és 2013 között történő felújítása során nyerte el.
Következő állomásunk Fogaras volt, ahol a Fogarasi Református Egyházközség lelkipásztora, Szász Tibor és felesége nagy szeretettel fogadott. A tiszteletes úr az 1712–15 között épült református templomban röviden ismertette Fogaras és a református magyarság történetét. Sajnos, a templom egy 1750-ben bekövetkezett villámcsapás következtében teljesen leégett, csak a falai maradtak meg. De Isten kegyelméből Árva Bethlen Kata, Teleki József felesége saját költségén újjáépíttette. Mindvégig azért imádkozott, hogy Isten addig éltesse, amíg megépül a templom. Az Úr meghallgatta imáját, az újjáépített templom felszentelésekor halt meg. Kívánsága szerint a torony előtti, ma is látható díszsírba temették el. Sírkövét udvari papja, Bod Péter csináltatta, ráíratta életének történetét. Árva Bethlen Kata életéről készített verses krónika a torony oldalába befalazott emléktáblán olvasható. A templomban megtekintettük Árva Bethlen Kata saját kezűleg hímzett asztalterítőit is. Ezúton is köszönjük a Szász lelkész házaspárnak a szívélyes fogadtatást, Isten áldása kísérje további életüket is.
Szász tiszteletes úr beszámolója során szomorúsággal hallottuk, hogy ma még elemi iskola sem működik Fogarason, a többnyire vegyes házasságból született gyereket a szülők román és német iskolákban taníttatják.
Fogarasi látogatásunkat a XIV. és XVII. század között reneszánsz stílusban épült várban folytattuk. A vár építésének munkálatai Erdély fejedelmeinek és vajdáinak irányítása alatt történtek. A XVI–XVII. században a vár székhelyet biztosított az erdélyi fejedelmek családjainak, valamint a fogarasi birtok közigazgatási központjaként is szolgált. Bár a várat a XV. század elejétől a XVII. század közepéig tizenötször ostromolták, kitűnő védelmi rendszerének köszönhetően soha nem tudták meghódítani. 1696 után az osztrák, 1867 után a magyar, majd 1918 után a román hadsereg helyőrsége székhelyeként is szolgált a fogarasi vár, ezt követően, 1948 és 1960 között kommunista börtönként működött. Jelenleg magán és ideiglenes kiállításoknak ad otthont. Szomorúan tapasztaltuk, hogy egyáltalán nem olvasható magyar nyelvű információ, mintha soha nem is jártak volna erre az erdélyi fejedelmek.
Utunk utolsó állomásaként Kercre látogattunk, ahol megtekintettük az 1202-ben Árpád-házi Imre királyunk által alapított ciszterci monostort. A kezdetben fa-, majd kőtemplomot 1230 környékén kerítőfallal vették körül a burgundiai szerzetesek, akik a kereszténység terjesztése és a gazdálkodás mellett folyamatosan gondot fordítottak az apátság bővítésére, melynek a tatárjárás után még nagyobb jelentősége lett. A XIII. század elején az itteni barátok földművelésre és szőlőtermesztésre is megtanították a környékbeli lakosságot. Az Árpád-házi királyok falvakat és birtokokat adományoztak az apátságnak, így egy időben a Nagyszeben melletti Felektől egészen Fogarasig terjedt a birtokuk.
Az eredetileg román stílusú épületet a tatárjárás után a román és gótikus közötti átmeneti stílusban építették újjá. A kolostornak a XV. században is dacolnia kellett a betörő török és havasalföldi támadásokkal. A rend ereje azonban megtört, így Mátyás király 1477-ben a szebeni prépostsághoz csatolta. Az egykori épületegyüttes templomának romosodó főszentélyét átalakították, ez a mai napig a falu evangélikus közössége templomaként szolgál. A kolostor épületeinek nagy része a XVI. századtól kezdődően szép lassan rommá változott. Több száz évet élt túl a kétemeletnyi magas nyugati fal gyönyörű rozettájával, valamint az 1495-ben épített tornyával.
A szerzetesi hangulat lengi át a kerci apátság falait napjainkban is, némi fantáziával ideképzelhető az egykori szorgalmas egyházi élet: az imádkozáson és oktatáson kívül itt kódexmásoló műhely is működött. Mi is megcsodálhattuk a hajdani háromhajós, kereszthajós, bazilikás elrendezésű templom oromzatán a nagy rózsaablakot, szentélyének kettős csúcsíves ablakait és záróköveit. A kolostor szomszédságában a szikrázó napsütésben gyönyörűen világítottak a még hóval ékesített Fogarasi-havasok, egy kis svájci hangulatot loptak be szívünkbe.
Isten iránti hálával adózunk mindannyian, akik ennek az emlékkirándulásnak a részesei lehettünk azokért az élményekért, amelyekkel e felemelő út során gazdagodtunk.
Kinda Eleonóra
