Növényünk, a pettyegetett tüdőfű vagy orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) szintén a tavasszal erdeinket ellepő növényzet része. Kék, illetve piros virágai feltűnőek, fajnevével („officinalis”) a népi orvoslásra utal. Ismerkedjünk meg vele szóban és fényképpel, majd erdőt járó sétánk alkalmával azonosítsuk.
Az Érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik, tőlevelei levélrózsát képeznek, tojásdad formájúak, és valóban „érdesek”. Jól felismerhető világos pettyezettségük. A csészelevelek és a virágok is csövesek, a szirmok eleinte pirosak (savas belső hatásra), majd kékek (lúgossá váltó belső hatásra). Kúszó gyökerük biztosítja áttelelésüket. Jelenlétük bükkösökben, gyertyánosokban gyakori.
Akárcsak az eddig ismertetett tavaszi növények esetében, a tüdőfű levelei is felhasználhatóak a konyhában, vegyes salátákban, levesekben, sőt, palacsintatésztába keverve is.
A népi orvoslás a növényben előforduló nyálkaanyagok, cseranyagok, flavonoidok, kovasavak, ásványi sók miatt a nevében is jelzett légúti megbetegedések esetén használta (a nyálkaanyagok szüntetik a köhögési ingereket). A homeopátia hörghurut kezelésére használja. Említsük meg csupán érdekességként, hogy a levél sajátos világos foltjai rokonították a mágia szabályai szerint a tüdővel.
