Lehetnek és kell is hogy legyenek igényeink, az igényesség kérdését nem hagyhatjuk ki a nevelésből. Nevelhetünk igényességre a beszédben, a viselkedésben, a barátok megválasztásában vagy az öltözködésben is, csak épp tudjunk határokat szabni és minőséget biztosítani.
A tizenévesek között gyakori beszélgetéstéma, hogy kinek milyen a telefonja. A napokban két kiskamaszt hallottam erről beszélni, egészen belehevültek az eszmecserébe, annyira fontos volt a téma számukra.
Egyikük épp azt bizonygatta, ideje lenne már, hogy a szüleitől egy újabb készüléket kapjon, egy menőbb modellt, mert hát az alig egyéves érintőképernyős telefonja már nem számít trendinek. A másik kissé konzervatívabb felfogású volt, és így érvelt: „Minek cserélnéd le, hiszen semmi baja? Nézd, az enyém már legalább kétéves, és még mindig működik.” A beszélgetőtárs igényeit azonban már nem elégítette ki az a tény, hogy rendelkezett egy jól működő telefonnal, amellyel a beszélgetésen kívül még internetezni, fényképezni, filmet felvenni, játszani is lehet. Kitartott amellett, hogy az már nem ez a legújabb, le kell cserélni egy modernebbre.
Vajon mit tesznek a szülei? A sarkukra állnak, és azt mondják: „Szó sem lehet róla!”, vagy pedig megsajnálják szegényt, nehogy lenézzék a barátai, és kiszorítva a rávalót, megveszik azt a híres legújabb modellt, és ettől lelkiismeretüket megnyugtatva jó szülőknek érzik magukat?
Erre vágyik a gyerek, miért ne lehetne igényes. Igaz, hogy azon a bizonyos igényes telefonon talán nem ártana az igényes beszédet is gyakorolni. Talán erre már nem terjed ki az igényesség fogalma, a menő telefonon lehet trágár szavakat használni. Ha káromkodik a gyerek, már észre sem veszi a szülő, csak csodálkozik, hogy már csak szájaskodni tud, ha egyáltalán szóba áll vele.
Vajon ki tehet erről? Foghatjuk a mai világra, a társadalomra, a környezeti hatásokra, de ki engedte meg gyermekeinknek, hogy hisztizhetnek, ha nem kapnak meg valamit? Ki leste minden kívánságukat, s ki halmozta el őket játékokkal és trendi ruhákkal már kisgyermek korukban? Ki sajnálja őket, hogy nem kapnak munkát, mert hát friss diplomájukkal biztosan nem fognak minimálbéres inasmunkát végezni? Ki ad meg nekik mindent, csakhogy ne kelljen semmiben szükséget szenvedniük, és ne kelljen mindenért küzdeniük?
Törekednünk kell-e a nevelésben az igényesség kialakítására, és ha igen, mire kell fektetni a hangsúlyt?
Szülőként felelősséget vállaltunk gyermekeinkért, és kötelességünk számukra biztosítani az élethez szükséges alapvető anyagi és szellemi javakat. Épp annyira van szükségük a szellemi táplálásra, mint a mindennapi betevő falatra. A gond akkor adódik, ha a mérleg kibillen egyensúlyából: egyik részét a másik kárára túlzásba visszük vagy elhanyagoljuk.
Lehet igényesen öltözködni, csak ne a márkanevek határozzák meg a személyiségünket. A gyermekek számára olyan utat kell mutatni, amelyben önmaguk lehetnek, és nem az éppen trendi ruhák vagy eszközök birtoklása határozza meg az életüket.
Igényesség vagy igénytelenség? Választhatunk, milyen irányban terelgetjük gyermekeinket. Választhatunk, hogy követelődző gyermeket nevelünk, vagy a megelégedettséget próbáljuk elültetni bennük. A mértéktartás segítségével mindkettőnek megfelelőképpen teret hagyhatunk, és gondosan ügyelve a mérleg két oldalára, az igényességet és a jó értelemben vett, a lényegtelen dolgok birtoklásának vágyától szabaddá tevő „igénytelenséget” is becsempészhetjük a nevelésbe.
Kertész Tibor