Szombaton rövid időre vitába szálltam Hérakleitosszal, aki jó régen, még a Krisztus előtti 6. században úgy fogalmazott, hogy egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember. Ehhez képest az elmúlt hétvégén rendezett négyes döntő első napján a Papp László Arénában nemcsak az egy évvel ezelőtti párosításban készültek megvívni a csapatok a döntőbe jutásért, de a bejáratnál belefutottam abba a román trikolórba öltözött fickóba is, akinek egy évvel korábban szakmai alapossággal magyaráztam el, miért képtelenség, hogy a Győr elveszítse a Bukaresti MSC elleni döntőt. Felismert, szélesen vigyorgott, s megkérdezte: idén mit tippelek? A Győr–Bukarest döntő megismétlődéséig még elmerészkedtem, tovább azonban nem. Hat órával később szívesen cseréltem volna eszmét vele, de már nem találkoztunk.
Akkorra ugyanis kiderült, hogy a történelem valóban legfeljebb részleteiben képes ismételni önmagát. Abban például igen, hogy a Győr újra megveri a Buducsnoszt Podgoricát, de szó sem volt a tavalyihoz hasonló izgalmakról. A kilenc gólig jutó Görbicz vezérletével a magyar bajnok végig vezetve 26–20-ra verte a nagyon elkopott montenegrói együttest, amelyben csak Neagu és Bulatovics volt képes veszélyessé válni az ellenfél kapujára, míg a szokásos „gyilkos” Buducsnoszt-védekezésnek nyomát sem láthattuk. Mondjuk, nem is hiányzott feltétlenül, és a 12 ezres nézősereg legnagyobb része igen jól szórakozott.
A második elődöntő viszont egyáltalán nem hasonlított a tavalyihoz. Az eddigi három budapesti négyes döntőre örökbérletet váltó, de az elődöntőn túllépni még soha nem tudó macedón Vardar Szkopje most egyszerre mindent bepótolt: 38–33-ra verte a címvédő bukaresti sztárcsapatot. Bemelegítés gyanánt a várakozásoknak megfelelően a közönség szétfütyülte az FTC elleni negyeddöntő után a sajtóban hosszasan nácizó Per Johanssont, az MSC svéd edzőjét, de nem úszta meg a kapus Ungureanu sem. Aztán a rövidesen évszázados fordulóhoz érkező, a magyar és a román nemzet jövőjét és jelenét jelentős mértékben meghatározó történelmi eseményre való utalásként a győri szektorban kifeszítettek egy feliratot is – „Nagymamám is idősebb, mint Románia” –, amelyet rövid úton el is távolíttattak a rendezők. Aztán jöhetett a mérkőzés, amely a szurkapiszkáknál jóval nagyobb szenvedést okozott a Budapestre utazott kétezer román szurkolónak. A jóval motiváltabb, összeszedettebb Vardar szétlőtte, szétfutotta, szétvédekezte a bizonytalan MSC-t. A bukarestiek helyzetének reménytelenségét jelzi, hogy az egyik időkérés során Per Johansson a következő eszközhöz folyamodott csapata felrázása érdekében: „Ha gondoljátok, hívom a buszsofőrt, és mehetünk haza. De k...ra küzdenetek kell ezért a klubért!” De a verbális sokkterápia sem segített, a lejtőn nem volt megállás, és ha a végén a Vardar nem megy át abszolút biztonsági üzemmódba, az MSC elkönyvelhette volna fennállása legnagyobb arányú vereségét.
A bronzmeccsre aztán fel­szívta magát az MSC, a Buducsnoszt-játékosok már sokkal inkább a montenegrói tengerpartra gondoltak, így aztán a román együttes elfogadhatóra kozmetikázta az összképet. A szurkolótábor pedig hatalmas ünneplésben részesítette kedvenceit, majd hosszasan éltette az ellenfél csapatában utolsó mérkőzését játszó Cristina Nea­gut, aki a következő idényre való alapozást már az MSC-vel kezdi.
És következhetett a nagy finálé, amely a négyes döntő legkiegyensúlyozottabb mérkőzését hozta – ahogy az egy döntőhöz illik. És Hérakleitosz visszatérését, a mérkőzés ugyanis hosszabbításba torkollt, akárcsak az egy évvel korábbi döntő. Magas színvonalú találkozón a csapatok nem engedték egymást, a legnagyobb regisztrált különbség négy volt a Győr javára, de a Vardar-buldog is szájzárat kapott, Althaus sorozatban lőtt négy góljával döntetlenre (26–26) hozták a rendes játékidőt. A hosszabbítás sűrített drámájában a Győr előbb gyorsan elment három góllal, a Vardar azonban felzárkózott egyre, és csak Mørk emberhátrányból lőtt gólja hozta meg azt a kétgólos vezetést, amelybe még Lacrabere hetesből lőtt gólja is belefért. Az utolsó bő fél perc az időrablás jegyében zajlott, az ETO-nak azonban végül sikerült igazolnia a tételt: vasárnap valóban senkinek nem kellett ugyanabba a folyóba lépnie. Győzelmével a Győri Audi ETO KC harmadik Bajnokok Ligája-elsőségét szerezte meg.
CSINTA SAMU (Budapest)

Női kézilabda Bajnokok Ligája, négyes döntő: 1. Győri Audi ETO KC, 2. Vardar Szkopje, 3. Bukaresti MSC, 4. Buducsnoszt Podgorica. Döntő: Győri Audi ETO KC–Vardar Szkopje 31–30 (15–12, 26–26, 29–28). Legeredményesebb játékosok: Görbicz 7, Groot és Mørk 6–6, illetve Lacrabere 6, Radičević, Penezić és Lekić 4–4. A 3. helyért: Bukaresti MSC–Buducsnoszt 26–20. Elődöntők: Győri Audi ETO KC–Buducsnoszt 26–20, Vardar–Bukaresti MSC 38–33. Gólkirály: Penezić (Vardar). Legjobb játékos: Groot (Győri Audi ETO KC).