Várnak-e rátok
régi barátok,
kutyák, csalafinta macskák
szimatolva a lábatok,
hogy merre jártatok?
Vagy csak egy kalitka
rácsai mögé zárva
mereng egy árva,
ritka,
drága
papagáj?
Olykor felkiált: „Na megállj!”
Hogy miért, ez az ő titka.
Néha meg, furcsa beszéd,
azt mondja: „Gyurrrika szép!”

Nálatok
őrzik-e állatok
az álmotok?
Szörcsög-e
kis táljából az aranyhörcsög,
ha bántják a görcsök?

Nálatok
üveglap alatt
surrannak-e tarka,
szép aranyhalak
fejük magasra tartva
kopogtatják-e a falat:
„Uram, hisz ez a dolga,
hol az a bolha?
Lássa be, mit úszunk egy-két falat
ellenében
egész nap itt e lében!”

Nálatok
leütik-e a sárga
lámpavirágra
betévedt lepkét?
Vagy egy-két
gyöngéd intéssel ablakot tárva
a sötét szobából az éjszakára
elkülditek, jó éjt kívánva.
Elég volt mára
nálatok.
S ha volna szárnyatok,
szállnátok utána.