H.M., Sepsiszentgyörgy. Nem mindennapi meglepetés ért május 18-án, amikor a megyei kórház onkológiai osztályán kellett jelentkeznem felülvizsgálati eredményeimmel, amelyek elvégzését az orvosnő írta elő. Ilyen arroganciát, ahogy velem beszélt, és ahogy visszalökte papírjaimat lemásolásukra, még orvos részéről soha nem tapasztaltam. Arra gondoltam, hogy ellenszenves vagyok, de más beteget is hallottam rá panaszkodni. Megengedheti magának, mert sajnos a beteg kiszolgáltatott személy...
K. S. GY., Sepsiszentgyörgy. A mai rohanó világban mindenki végzi a maga dolgát, már akinek van. Egyesek odaadással, mások viszont időtöltésből dolgoznak, ahogy az alábbiakból kiderül. Egy szomorú májusi napon súlyos beteghez kellett mentőt hívni, sajnos azonban az egészségügyi személy (asszisztens, rezidens, nem tudom) nem ismerte fel a szívinfarktust, és a beteget még a lépcsőn is levezette (a második emeletről). Pedig mondta, hogy zsibong és fáj a válla, a két karja és a mellkas alatt, ráadásul az EKG is azt mutatta, hogy kihagy a szív... Így vesztettünk el egy élni akaró édesanyát, egy dolgos, szerető feleséget és egy mindenkit segítő, megértő emberbarátot egy hónappal ezelőtt. Tudjuk, hogy az egészségügy is személyzeti gondokkal küzd, de azért jobban oda kellene figyelni arra, hogy jól képzett embereket osszanak be a mentőkocsikra, ahol igazán az élet-halál kérdése merül fel. Nem akarunk senkit vádolni, de hibáztatni igen, mert szerintünk súlyos mulasztás történt. Reméljük, az illetékesek tesznek valamit azért, hogy ilyen esetek ne forduljanak többé elő.
Szilágyi Katalin, Sepsiszentgyörgy. Egész hetes, kínzó migrén után vasárnap délután a sürgősségre kellett mennem, miután panaszaimat eperohamra utaló tünetek fokozták. Bár az előtérben többen várakoztak, viszonylag gyorsan sorra kerültem, a betegelosztóban az adataim felvétele után vérnyomást mért és EKG-t is készített a szolgálatos asszisztens. Az osztályvezető volt éppen ügyeletes, megvizsgált, majd vért vettek, összeállították a gyógyszerlistát, és az infúzió is elkészült, mire az echográfos vizsgálatról visszatértünk a sürgősségi szobába. Várakozással, vizsgálattal, infúziót követő pihenéssel együtt másfél órát töltöttem ott, egy-egy asszisztens, de még a doktornő is mindvégig ellenőrizte állapotomat, s csak azt követően hagyhattam el az osztályt, miután meggyőződtek, hogy jobban érezem magam, megszűntek a fájdalmaim, és már nem szédültem. Könnyen ítélkezünk, de a sürgősségen dolgozók terhelése nem mindennapi, sok esettel és sokféle emberrel találkoznak, de úgy vélem, ettől függetlenül mindig és mindenkin segítenek. Úgy gondolom, ezt semmilyen körülmények között nem kellene elfelejtenünk. Ezúton is köszönöm segítségüket, hozzáállásukat.
