Az orvosok tömeges elvándorlása nagyon súlyos következményekkel jár. Talán most vagyunk a csúcson. A mi nemzedékünkből még vagyunk és élünk az országban, de nem sokan. Azt, hogy miért hagyták el az országot, érthető – nem voltunk megfizetve, soha nem voltak tekintettel arra, hogy a család együtt legyen kihelyezéskor. Mi történetesen azért nem mentünk el, hogy ne hagyjuk itt a szüleinket. A jelenlegi sürgősségi ellátás szinte lehetetlenné kezd válni, olyan kevesen vagyunk. Ez már lassan nem orvoslás...
Nehézségeink:
* Nincs orvos, miközben párhuzamosan két orvosnak kellene dolgoznia folyamatosan.
* Zavaró, hogy behoznak minden földre esett részeget, sokan cirkuszolnak, „hájdáskodnak”, sőt, az is megtörtént, hogy egyik asszisztens kollégát megütött az egyik ittas személy éjszaka egy órakor.
* Behozzák a sürgősségi osztályra az utolsó stádiumban levő rákos beteget.
* Majdnem minden szociális eset a sürgősségen köt ki – a szomszédok behozatják a magára hagyott öreg szülőt, hogy mi oldjuk meg a problémát.
* Nagyon sokszor a beteg járóbeteg-rendelőbe szóló küldőpapírral a sürgősségen köt ki.
* Rengeteg a családon belüli erőszak, a férfi és feleség közötti békétlenség.
* Sokszor indoktalanul veszik igénybe szolgáltatásunkat.
* Olyan helyzetek is előfordulnak, amikor a beteg hozzátartozói kényelmesebbnek tartják, hogy „nagy hirtelen” mindent meg tudnak oldani a sürgősségen. Vajon meddig megy ez így?
Javaslataim a következők:
* Vonzóvá kellene tenni a medicinának ezt az ágazatát, az orvost emberszámba kell venni, az asszisztenst, a kisegítő személyzetet szintén – fölöslegesen nem kellene egymást „stresszelnünk”.
* Jó lenne, ha a családorvos kollégák is besegítenének az ügyeletekbe (Székelyudvarhelyen ezt megoldották).
* Meg kell szervezni az úgynevezett „permanencia-központot” – így az enyhébb eseteket kiszűrnék (Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen ez jól működik).
* Meg kell erősíteni a szociális hálózatot.
* „Hospice-központot” kellene működtetni (a súlyos betegségük végstádiumában levő, főként a daganatos betegek humánus ellátására – szerk. megj.)
* A lakosság egészségügyi nevelésére nagy hangsúlyt kell fektetni.
* Az iskolákban biztosítani kellene az orvosi ellátást.
A napközikért, óvodákért, bölcsődékért feleljen orvos is.
Sajnos, a jelenlegi körülmények között az orvoslás nem orvoslás, hanem favágás, és így nem sok fiatal orvos vállal munkát.
Dr. Gáll Anna
