A magyarellenes közigazgatási reform veszélye nem hárult el – ezzel a címmel adott ki közleményt a Székely Nemzeti Tanács sajtóirodája, ismertetve azt a jogerős bírósági ítéletet, amelyet a régiósítási tervek kapcsán elhangzó nyilatkozatok diszkriminatív jellege miatt kezdeményezett Izsák Balázs SZNT-elnök.
Felidézik: a pert Izsák Balázs indította a Diszkriminációellenes Tanács, valamint Traian Băsescu akkori államelnök, Victor Ponta, akkori miniszterelnök, Crin Antonescu és Liviu Dragnea ellen, sérelmezve, hogy Románia közigazgatási átszervezése kapcsán a magyarságot hátrányosan megkülönböztető kijelentéseket tettek. Egészen pontosan az említett országvezetők azt ígérték: a közigazgatási reform után nem lesz magyar többségű régió Romániában. Tekintettel arra, hogy Románia területén számos olyan, történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező régió is létezik, ahol a magyar népesség többséget alkot, az államhatalom befolyásos rangú képviselőinek ez a kijelentése előrevetítette a magyar közösség hátrányos megkülönböztetését – áll a közleményben. Éppen ezért az SZNT elnöke (továbbiakban: felperes) a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult, amely azonban a szólásszabadság joga mögé próbálta elbújtatni az államhatalom közhatóságainak diszkriminatív megnyilvánulását. A Diszkriminációellenes Tanács 2013. október 2-án meghozott határozata ellen a felperes a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz fordult. A 2014. október 2-ai gyűlésen a keresetet a bíróság elutasította, majd ez év májusában – immár jogerősen – a fellebbezést is.
Mind a diszkriminációellenes tanács, mind a bíróság mellőzte azt a tényt, hogy az alapvető emberi jogok, mint a szólásszabadság joga, az egyéneket illetik meg, nem pedig az államhatalom hatóságait. Az SZNT minden olyan hivatkozást megcáfolt, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára hivatkozva próbálta menteni az alpereseket. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata ugyanis az egyének jogait védi az államhatalommal szemben és soha- sem fordítva. A bíróság elutasította azt a kérését is a felperesnek, hogy az ügyet mérlegelésre küldjék át az Európai Unió Bíróságának. Ugyanis erre a közösségi jog minden esetben lehetőséget kínál, ha egy tagállam valamely bírósága olyan ügyet tárgyal, ahol szükséges egy uniós jogforrás értelmezése. Márpedig a felperes keresete a 2000/43. számú, a személyek közötti faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló uniós irányelvre épült, a kérés elutasításával tehát a bíróság nem kívánta kizárni még a látszatát sem annak, hogy ebben a perben politikai döntést fog hozni.
Az SZNT felhívta a Diszkriminációellenes Tanács és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság figyelmét is arra, hogy a román államhatalom vezető beosztású képviselői nemcsak a magyar közösség hátrányos megkülönböztetését ígérték meg, befolyásolva és irányt szabva a közigazgatási átszervezés intézményeinek, de ezzel súlyosan sértették Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait is. Az alperesek viszontválaszai, valamint a jogerős bírósági határozat – amelynek indoklását még nem kapták meg – világosan jelzi, hogy Románia nem mondott le egy olyan közigazgatási átszervezésről, amely asszimilációs politikát követ, és nyíltan magyarellenes – vonják le a következtetést. Az SZNT sajtóirodája által kiadott közleményben azt írják: a bírósági döntés figyelmeztetés mindnyájunknak, hogy erre minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell készülnünk.
