KözbirtokosságokCsőd felé tartanak-e?

2007. július 4., szerda, Riport

Albert Levente felvétele

Szemléletváltásra van szükség a közbirtokossági tagok körében, hogy e tulajdonforma hatékonyabban működhessék — derül ki az alábbi beszélgetésből, amit egy eredeti emberrel, Egyed Csaba erdőmérnökkel folytatott a riporter.

Erdészeti ankétunk interjúalanyai között ezzel olyan vita veszi kezdetét, mely leáshat a közbirtokosságok körüli bajok gyökeréig. Nem rabja-e a közbirtokosság tulajdon demokratikus döntéshozatali mechanizmusainak, kibontakozhat-e gazdálkodási formaként is, ha nem változtat ezek mai működési módján? A tagság elvárásai nem kötik-e gúzsba és kárhoztatják-e végzetszerűen vegetálásra a székely erdővagyont, nem hiúsítják-e meg annak optimális gyümölcsöztetését? Őrjáratunk következő állomása Barót, az ottani magánerdészet volt.

Nagybirtokok sorsa

A Barót Magánerdészetet az erdővidéki Erdőtulajdonosok Egyesülete hozta létre, és működteti 23 alkalmazottal, 13 420 hektár erdőt és 9820 hektár legelőt kezel, utóbbiból 3119 hektár erdős legelőnek tekinthető, a többi ligetes vagy fátlan terület. Alapításában a közbirtokosságokon kívül a bölöni magánerdő-társulás is részt vett, egyelőre azonban az állami erdészetnél maradt, mert ott átmenetileg ingyen őrizték száz hektárját. Tényezővé akkor válhat, ha további 1500 hektárjukat is visszakapják tulajdonosai, akkor választanak majd erdészetet. Egyed Csaba szerint jó lenne, ha társulásban maradnának, úgy van esélyük a fennmaradásra és a hosszabb távú eredményes gazdálkodásra. Különben a körzetben az állami erdészet továbbra is fennáll, összevonták ugyan a korábbi baróti, olaszteleki és szentgyörgyi kerületeket Olaszteleki Erdészet néven, ennek a székhelye azonban Baróton van. Jól sejti az olvasó, a székhely épülete a törvény szerint — az a többségi tulajdonosnak juttatja ezen ingatlanokat — a magánerdészetnek járna, de nem kapta vissza. ,,A Romsilva korábbi országos vezérigazgatója kijelentette, nem is ad vissza semmit, csak perrel" — közli a tényállást a jogos várományos, akinek erdészházak is járnának vissza. Az egész megyében ez a helyzet különben, jeleként annak, hogy a jogszabály nem elegendő: politikai akarat is szükséges ahhoz, hogy alkalmazni lehessen egy törvényt e kezdő jogállamban.

— Nagybirtokokat származtattak-e vissza a régióban?

— Visszakapta a vargyasi báró majdnem 700 hektáros erdővagyonát, ő egyelőre az állami erdészetet választotta, bár állítólag az utóbbi tíz évben mind abból vágtak. Általában így történik azokkal a területetekkel, amelyeket még vissza kellene adni. Megakadályozni? Hogy a sajtó lármázik? A törvény megengedi, hogy az üzemtervi előírások szerint vághatnak bennük a visszajuttatás pillanatáig. Legfeljebb polgári engedetlenséggel lehetne meggátolni, de azt manapság nehezebb összehozni. Visszaszármaztatták a volt Kálnoky-birtokot Miklósváron, de nem nekik, mert eladták Eugen Savu volt pénzügyminiszternek még az államosítás előtt, annak utódja, Cunescu volt szociáldemokrata pártvezér fia örökölte a vagyont. Ő Belgiumban él, és el akarja adni, ügyintézője minden héten küld egy vevőt, az állam is meg(vissza)vásárolná.

Állami tulajdonban Egyed véleménye szerint csak akkor maradhat erdő Barót körzetében, ha a reprivatizáció nem teljes. Példaként a hidvégi Nemes grófok 1500 hektárját említi, aminek visszajuttatását egyelőre elutasították. ,,Nem tudom, a két néninek, aki küzd érte, mennyire fog sikerülni a visszaszerzés. Egy csomó ingatlanról is szó van az erdőn kívül Hidvégen, Szászmagyaróson, Lügeten és Nyáraspatakon. Az utóbbi két falut különben ők telepítették, ez volt az ő birodalmuk."

A leépülés trendje

Beszélgetésünk legérdekesebb része következik. Életképesek-e közbirtokosságaink? Egyed Csabának nagyon határozott véleménye van a kérdésről, érdemes megszívlelni.

― A vevők mellett, akik főleg magánerdőket vennének, a közbitokossági vagyont is megcélozták az üzletemberek oly értelemben, hogy kibérelnék hosszabb lejáratú szerződéssel. Azt mondják, erőgépeket, korszerű technológiát hoznak, és több jövedelmet képesek elérni, mint amennyit a jelenlegi gazdálkodás hoz.

— Közbirtokosságaink persze eléggé szegények. Nem gondolja, hogy ez egy csapdahelyzet?

― Hát rajtuk múlott elsősorban, hogy leszegényedtek vagy gazdagok maradtak.

Egyed Csaba tehát úgy gondolja, létrejöttük óta az első pár év elegendő ahhoz, hogy mérleget készítsünk a közbirtokosságokról. Íme, hogyan érvel:

— Itt leépülésről van szó, nem felhalmozásról. Jelenlegi gazdálkodási módjukkal felélik szerre az egész vagyont. Korszerűtlen a szemléletük és drága az adminisztrációjuk. Nemcsak az erdészeteket kell fizetniük, hanem saját személyzetüket is. Tudni kell, hogy az államosítás előtt vezetőik nem kaptak fizetést, esetleg fajárandóságuk volt több. Ráadásul a román állam fizette az erdészeti adminisztrációt is, a közbirtokosságok kimondottan csak az erdészt és az erdőszolgát tartották el, két embert. Most magát az erdészetet is nekik kell fenntartaniuk. Igaz, akkoriban nem volt olyan sok munkálat, ezen a vidéken például a bükkösök voltak túlsúlyban, s annak a fának nem volt akkora a keresete, csak miután megindult a vasútépítés, és szükség lett talpfára. Akkor tudtak eladni egy-egy erdőt valamelyik zsidó vagy örmény kereskedőnek. Jövedelmük nem volt nagy, emiatt sem tudták javadalmazni tisztségviselőiket.

— Akkoriban tehát a tűzifa volt a fő termék, most pedig az üzleti hasznot néznék?

— A nagy probléma, amire már 2002-ben igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a hasznot szétosztják. Ha így gazdálkodnak, ahogy elkezdték, akkor négy-öt év alatt lehúzhatják a rolót. Egypár közbirtokosság a csőd szélére is került azóta, és egyre többen fognak oda kerülni. Nagy teher, hogy a közbirtokosságok ingyen termeltetik ki és szállítják haza a tűzifát a tagoknak. Ilyesmi sosem volt a közbirtokosságok történetében. Tulajdonképpen a lábon álló fa a tagoké, az azon felüli jövedelemből kell a fenntartási költségeket kigazdálkodni, és csak a tiszta jövedelmet szétosztani a tagságnak. Se a kitermelést, se a szállítást nem vállalta fel sosem ingyen a közbirtokosság. Előkerültek közbirtokossági jegyzőkönyvek Bodosból, Barótról. Baróton például az ún. vágatási listák alapján állítottuk vissza a tulajdonjogot is a Hatod-tetőn. Azokban benne áll, mindenki mennyit fizet a fa kivágatásáért és méterbe tételéért. A szállítást mindenki maga végezte, a bodosiak például már éjjel kettőkor indultak a Hatodba, és a cinkusrendszer szerint hordták haza a nekik járó fát. A méterfára fel volt írva a sorszám, cinkust húztak, és akinek szerencséje volt, könnyebben elérhető helyről vitte haza a fáját. Régebben a patakon nem volt szabad húzatni, jobban betartották a környezetvédelmi követelményeket, pedig nem léteztek a mai drákói törvények még. Cinkushúzás előtt az egész közbirtokossági tagság felment a patakokra hidakat építeni, hogy azokon keresztül szállíthassanak aztán. Az utóbbi 50 évben ezt nem tartottuk be, megbolydult a sok évezred alatt kialakult meder és természeti egyensúly, eróziót eredményezvén.

Megállni a lejtőn

― Hogyan lehetne akkor jövedelmezővé tenni a közbirtokosságok tevékenységét?

― A bajokat nem lehet a közbirtokossági vezetők rovására írni, ők ugyanis a tagság nyomása alatt vannak. A tagság pedig a közgyűlésen nyilván azt kéri emelt hangon, hogy neki a fát vágják ki, hozzák haza, és még rakják is le az udvarán. Hogy ma nem lenne munkaerő és igásállat? Nem arról van szó, de fizessék meg a szolgáltatást vagy a költségek egy részét legalább. Jó néhány helyen most is így működik a rendszer. Többfelé megkísérelték, de mások fölöttébb nagyvonalúak voltak, s amikor az emberek meghallották, hogy másutt ingyen hozzák be az udvarokra a fát, követelőleg léptek fel, és a rossz példa mint a ragály, elterjedt.

― A jövedelem, a haszon nagyobb részét talán mégis az eladott fából kellene bevenni, nem?

— A másik gond, hogy az erdők java része ki van élve. Az államosítás utáni évtizedekben az öreg erdőket majdmind kivágták, s ma a fiatal erdők dominálnak, azok kevés jövedelmet hoznak. Ha egyenletesebb lenne az erdők korosztályonkénti megoszlása, többet lehetne vágni, és akkor esetleg megengedhetnék a közbirtokosságok is, hogy térítésmentes szolgáltatásokat nyújtsanak.

— Kitermelési egységek szervezése javíthatna biztosan a közbirtokosságok jövedelmezőségén.

— Legtöbbje szervezett. Ösztökéltük is őket rá, de e kft.-knek a működése, sajnos, nem versenyszellemben történik, nincsenek teljesítményre kötelezve, és emiatt legtöbbje veszteséget termel. Így jártak Köpecen, szerencsére idejében felszámolták, nem ment csődbe a közbirtokosság. A bölöni, a nagyajtai még működik, a száldobosiak jól mozognak. Utóbbi három és a füleiek fűrészüzemet is működtetnek.

A felhalmozás kilátásai

Akadozik, sőt, be sem indult a tőkefelhalmozás, a körzet közbirtokosságai inkább felélik, mint gyarapítják a vagyont ― e nem túl szívderítő kép bontakozik ki a fenti beszélgetésből, melynek érvényessége érzésem szerint tágabb körre is kiterjed. A puszta erdőtulajdonra feldolgozó ipart kellene építeni, s ez késik, illetve meghiúsulni látszik minden ehhez fűződő remény. A kitermelési feltételek hamarosan fordulatot kényszeríthetnek ki.

— A vágásérett erdők nagyon megcsappantak, s mikor elfogynak, a gyérítésekből és szálalásokból kell majd megélni ― vélekedik az erdőmérnök ―, akkor nyilván a feldolgozott fának jön fel a napja, mert ezeket az úgymond melléktermékeket, tehát a nem fővágásból származó faanyagot nem lehet magas áron értékesíteni. Emiatt felértékelődik majd a feldolgozott fa, de a saját ipari beruházások komoly akadályokba ütköznek.

A bölöniek, nagyajtaiak, füleiek és száldobosiak példáját azért tartja érdemesnek mások figyelmébe ajánlani, mert nekik több sikerült. A kezdetektől kitermelői csoportot állítottak fel, újabban pedig területet vásároltak, azon fűrésztelepet építettek, és a jövőben saját fájuk feldolgozását vették tervbe. Korai törekvésük volt nem lábon eladni.

— Ha építeni nem tudnak műhelyt vagy bútorgyárat, nem lehetne bár szerződni létező bútorgyárakkal? Közös céget alapítani?

— A deszkát természetesen a bútorgyárak vagy az előfeldolgozók viszik el. Én négy évvel ezelőtt holdingszerződést javasoltam. Válasszuk ki Erdővidéken a tőkeerős faipari cégeket, és egyesületünk kössön azokkal olyan szerződést, melyben mi hosszú távra biztosítanók a nyersanyagot tisztességes áron, s cserébe a közbirtokosságok tisztességes részesedést nyerhetnének a jövedelemből. Tudjuk, a nyersanyagbiztonság mit jelent egy cég számára: közép távon kiszámítható fejlesztést és fejlődési lehetőséget, mely az egész vidék hasznára lett volna. Nehéz az ilyesmit összehozni a közösségi tulajdonnal ― túl sok a tulajdonos. Faipari cégek léteznek, igaz, véleményem szerint három-négy ha bírja a konkurenciát a jövőben is. De a holding amerikai találmány, Európában nincs hagyománya.

Ha ez az út egyelőre járhatatlan, más megoldások után kell nézni. Ezekről legközelebb.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1178
szavazógép
2007-07-04: Világfigyelő - x:

Magyar üvegbeton

Egy multinacionális cementgyártó vállalat tenné rá a kezét Losonczi Áron találmányára, sőt, a csongrádi üvegbeton folyamatban lévő szabadalomvédelmi eljárását is megtámadta.
2007-07-05: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Veszélyben a nyugdíjemelés

Nem akar cinkos lenni egy átverésben, ezért nem írja alá a nyugdíjemelési törvényt mindaddig, amíg ennek pénzforrásait meg nem jelöli a kormány — jelentette ki tegnapi televíziós beszédében Traian Băsescu államfő.