Magam is követtem az amerikai elnök világjárását, s az ehhez kapcsolódó tréfás megjegyzéseket az otthoni támadásoktól való távolmaradási igyekezetéről. Valóban „megindult” az elnök, viccesen azt mondhatnám, „összemászkálta a kontinenseket, még a siratófaltól is bocsánatot kért”, de attól tartok, úgy elszabadult a világsajtó szája, hogy ez a hangnem már nem tekinthető nyegleségnek. Hogy „sokak számára még mindig nem szívesen látott elnök”, ez is igaz: éppen csak nyert. S ahogy a világmédia dobolja, az orosz titkosszolgálat segítségével. Igaz, nem igaz, ha az ördög segítségével is: jó, hogy nyert.
Hosszú idő óta az amerikai elnökválasztás nem azon állt vagy bukott, hogy a jelöltek egyike feltétel nélkül kiszolgálja a világot régóta irányító háttérhatalmat, s a másik kevésbé. Azon szokatlan helyzeten volt alkalmunk szemlélődni, hogy Trump néhány merőben új gondolatot fogalmazott meg, olyanokat, amelyek kimondottan szembemennek az említett, saját létét sokáig tagadó, de ma már nem kertelő, hanem bekeményítő hatalommal. Jegyezzük meg, nem az első „elvetemült” az elnökök sorában, a nagy elődöknek számító személyiségek merényletek áldozataivá váltak. Ha valamitől érdemes félnie, az nem az atombombát is Amerikába küldeni képes (vagy még nem) észak-koreai hordozórakéta, hanem egy apró golyó, mely a koponyában akkora roncsolást tud előidézni, hogy nincs ember, aki kibírja...
Hivatalba lépése második napján ígéreteihez képest már elég fontos kérdésben mutatott megtorpanást, magam is tettem megjegyzést róla, megértéssel és együttérzéssel. Morfondírozhat, mit enged meg magának egy független újságíró, de az arányok olyanok, amilyenek, hadd mondja az elefánt barátságába szegődött egér a hídon, hogy dübörgünk.
Sokak számára – az egyénileg jól boldogulóknak – jól van ez a világ, ahogy van. A többségnek – most már Amerikában is – nincs jól, változtatni kell, mindegy, kinek a segítségével.
A G20 csúcstalálkozó témája „a behálózott világ alakítása” volt. Nem virággal tüntettek. A második nap a felmérés formálódott, 15 százalék vélte úgy, olyan, mint bármelyik találkozó, 34 százalék szerint a háttérhatalom irányította. A figyelemelterelő – amúgy vonzó – „lényeg”, a terrorizmus elleni közös harc vastag betűkkel szerepelt. Trump ellen ma is sokan tüntetnek, le akarják váltani, keresik a jogi lehetőségét. Sokan a klímaegyezményből való kiállását bírálják. Nagy biznisz ez az egyezség, a kvóta adás-vétel tárgya. Üzlet az egész világ. A szén-dioxid szerepe a felmelegedésben a tudósok szerint 0,7 százaléknyi, de a politikusok vigyáznak ránk, ne szívjuk mellre. Nem tetszik, hogy békejobbot nyújtott Putyinnak...
Hogy viszonyuljunk mi, független székelyek? Jobb, ha kivárjuk – ha akarnánk, sem tudnánk sok mást tenni –, hátha megvalósít valamit elképzeléseiből. Nem az a bábfigura, mint amilyen Clintonné lett volna.
Számára első mindenekelőtt Amerika – jól értettük hivatalba lépésekor tett kijelentését. Kisegerekként dübörgünk, egyetértünk, mindenki számára legyen első a hely, ahol él s prosperitást akar. Számunkra például, még ha talpalatnyi fontosságú is e golyóbison, Székelyföld (utóbbi évek hivatalos romániai térképein ne kerestessék, törölve!) és Erdély, valamint tágabban a Kárpát-medence és hát persze: Európa. Járni-kelni rajta, nem taposni!
Jut eszünkbe mindez annak kapcsán, hogy végre, legalább egy napra erre látogat új elnökünk, Iohannis, kire Székelyföld csaknem egyöntetűen szavazott, de azóta sem volt egy jó, biztató szava hozzánk, s Trump elnököt legújabb közeli barátjának tekinti. Ha így igaz, figyeljük hát együtt, milyen – a protokollon túl – egy baráti látogatás.
SZURKOS ANDRÁS
