A család az a közeg, amely alapul szolgál a szokások, a jellem és az Istenhez fűződő személyes kapcsolat kialakulásához. Életük első hét évében a gyermekek különösen fogékonyak a láthatatlan valóság iránt, nagyon szívesen hallgatnak történeteket, és kortól függően el is szeretik játszani a hallottakat.
Ezekben az években egy képes gyermekbiblia sokat segíthet abban, hogy a szülők megismertessenek csemetéikkel valamennyit Isten lényéből: a szeretetét, az irgalmát, hatalmát, bölcsességét és szentségét. Amint nagyobbak lesznek, kaphatnak egy korszerű fordítású rendes bibliát, amelyben már ők búvárkodhatnak.
Ha gyakorlattá vált a családban a nap imádságos lezárása, akkor ez az alkalom lehetőséget kínál arra, hogy a gyakran zaklatott, elvárásokkal teli mindennapokban a családtagok nyugalomra jussanak, újra feltöltődjenek, kiengesztelődjenek és részt vállaljanak egymás örömében, bánatában. Még a tinédzserek is szívesen részt vesznek az ilyen alkalmon, ha a szülők komolyan veszik a Bibliával és a hittel kapcsolatos kételyeiket. Így kicsik és nagyok közösen fedezik fel a több ezer éves isteni bölcsességben rejlő erőforrást, mint olyan segítséget, amely biztos tájékozódást nyújt az élet kihívásaiban.  
Mindenfajta nevelésnek, így a keresztény nevelésnek is az elfogadás az alapja. Az első években a gyermekek különösen érzékenyen reagálnak a hangos, dühös megnyilatkozásokra, a véleménykülönbségekre, a családi veszekedésekre, a lelki sérülésekre, de éppúgy fogékonyak az öröm, az elrejtettség, a gyengédség, az odafordulás megnyilvánulásaira is. Ha a szülők fenntartás nélkül igenlik és Isten ajándékának tekintik gyermeküket, akkor ezzel lehetővé teszik számára, hogy teljes biztonságban tudja magát, és megtanuljon eredendően bízni. Ez a legeslegfontosabb, mert erre az alapra épülhet rá az Istennel való személyes és élő kapcsolata, ami aztán az egészséges és szilárd önértékelés kialakulásának útját fogja egyengetni, egy olyan önértékelését, amelyet a fiatalnak nem kell minduntalan megerősítenie egy adott csoporthoz való tartozásával vagy az iskolai és később a szakmai teljesítményekkel.
Gyermekek milliói azonban nem kapnak ilyen jó indítást az élethez. Szüleik megfosztják őket a fészek melegétől, feláldozva azt a karrier, az életszínvonal, a szabadidős utazások és más luxusjavak oltárán. Aligha lehet felmérni, hogy mekkora kárt okoz a gyermekek lelkében az, hogy életük első éveiben nem kapják meg a szükséges gondoskodást, elutasítják, elhanyagolják őket. Ezek a gyerekek nem tanulnak meg bízni, hanem szívükben bizalmatlansággal, romboló félelmekkel, kisebbrendűségi érzéssel és haraggal nőnek fel. Úgy érzik, hogy cserbenhagyták őket, nem érdemesek a szeretetre, hazátlanok és fölöslegesek ezen a világon.
A keresztény nevelés mindemellett nem a vallásos külsőségek továbbadásából áll, hanem az a lényege, hogy a gyermeket hozzásegítsük Isten valóságának a megtapasztalásához. Ehhez pedig a gyerekeknek és fiataloknak meggyőző felnőtt példaképekre van szükségük. 
Kertész Tibor
(folytatjuk)