Mivel hasonló elővigyázatosság, azaz pontos felismerés és alkalmazásuk tekintetében tévedhetetlenség szükséges, egy írásban ismertetem ezeket. Azzal is indokolom, hogy hatalmas, térfoglaló termetük és (részben) illatuk, valamint a tápdús talajokban gyakori előfordulásuk okvetlenül fontossá teszi fel- és megismerésüket.
A közönséges medvetalp (Heracleum sphondyllium, román neve: crucea pămîntului) a több mérgező növényt (ádáz, gyilkos csomorika, foltos bürök) is magában foglaló ernyősök (Apiaceae) családjába tartozik. Fajtársa, a házi kertekben dísznövényként elszaporodott kaukázusi medvetalp (H. montegazzianum) súlyos bőrgyulladást, akár halálos mérgezést is okozhat. A szakirodalom (jómagam nem próbáltam ki) a közönséges medvetalpról állítja, hogy a fiatal növény levelei, szára és még bimbós virágai besorolhatók táplálékainkba fűszernövényként. A virágzó, kifejlett növény levelei azonban már nem, és érintésre erős napsütésben bőrirritációt okozhatnak.
A két másik „testvérnövény” a fehér üröm (Artemisia absinthium, románul: pelin) és fekete üröm (A. vulgaris, románul: pelinariță vagy iașca) ún. félcserje, a fészkes virágzatúak (Asteracae) családjába tartoznak. A fehér üröm levele erős illatáról (tujon illóolaj) és bokorszerű kiterjedéséről hamar felismerhető. A fekete üröm kevésbé aromás, szárnyasan összetett levelei szürkészöldek. Mindenütt, olykor együtt is előfordulnak. Jómagam is közeli egyedeiket fényképeztem le elhanyagolt városi zöldben.
Színbéli megkülönböztetésük is könnyű. A fehér ürömnek halványzöld, fehéren molyhos kis levelei és apró zöldes virágai vannak, földfeletti része (Absinthii herba) keserűanyagai miatt a gyomorsavtermelés fokozója (étvágyjavító). Régebb tudatzavart okozó szeszes italt állítottak elő belőle (abszint). Ez ma már tilos. A fekete üröm inkább fűszernövény. Mivel a fehérnél kevesebb tujont tartalmaz, kevésbé is veszélyes. A homeopátia mindkét növényt emésztőrendszeri görcsoldó szerként javallja.
