Farcádi Botond
A speciális nyugdíjak növekedésének korlátozása, a gyermeknevelési járandóság felső határának megszabása, a használt autókra évekkel korábban kivetett díj visszafizetése, a feketemunka visszaszorítása – a legutóbbi, pénteki kormányülésen hozott döntések közül kétségkívül találunk olyanokat, amelyek a társadalmi igazságosság elve irányába mutatnak, s mint ilyenek, méltóak egy magát szociáldemokratának nevező párthoz.
Mert lehet ugyan ujjal mutogatni Dragneáékra, hogy nem is oly régen még ők maguk kezdeményezték a gyed felső határának eltörlését, de az tény: akadtak Romániában olyanok, akik – a zavaros szabályozás kínálta kiskapukat kihasználva – visszaéltek a helyzettel, és egészen elképesztő méretű juttatásokat kaptak. Márpedig ez ellen tenni kellett valamit. Ugyanígy az Európai Bizottság, de a hazai bíróságok által is már évekkel korábban törvénytelennek minősített környezetszennyezési díj ügyében is ideje volt végre tiszta vizet önteni a pohárba, és az adó eltörlése után gondoskodni mindazok kártérítéséről, akikkel az állami hatóságok befizettették a pénzt. Csak pozitívan vélekedhetünk a kormány azon szándékáról is, hogy a pofátlanul magas rendőr-, katonatiszt- és titkosszolga-nyugdíjakat korlátozza.
Gondok inkább azzal vannak, ahogyan az amúgy jónak minősíthető kezdeményezéseket életbe ülteti a hatalom. A speciális nyugdíjak esetében például jóval nagyobb bátorságra, elszántságra lenne szükség, hogy valóban érvényesüljön a társadalmi igazságosság elve, hiszen az amúgy erejük teljében, 45 évesen nyugdíjba vonuló belügyi és védelmi alkalmazottak, rendőrök, szekusok stb. a romániai átlagnyugdíjak sokszorosának megfelelő időskori járandóságban részesülnek. Ez ügyben tehát inkább soványnak nevezhető az a kormány által elért „eredmény”, hogy legalább a jövőben nem a fizetésemelések arányában, hanem csak az infláció mértékének megfelelően növelik az amúgy sem kicsi nyugdíjakat. Hiányérzetünk lehet a környezetszennyezési illeték visszafizetése ügyében is – a 2019-es tavaszi határidő elég távoli –, a feketemunka visszaszorítását célzó intézkedések pedig kifejezetten ijesztőek tűnhetnek első látásra. Félő ugyanis, hogy az alkalmazottak munkaidejének szigorúbb nyilvántartási kötelezettsége újabb bürokratikus terheket jelent a munkáltatóknak, a munkaügyi felügyelőség hatáskörének kiterjesztése pedig ismét csak azt az elvet látszik követni, amellyel Romániában képtelen szakítani az állam, éspedig, hogy mindenkit potenciális adócsalóként, bűnözőként kezelnek, emiatt kizárólag szankciókban, ellenőrzésekben gondolkodnak a pozitív, ösztönző intézkedések helyett.
A legaggasztóbb azonban a kormány pénteki döntéseiben, hogy ezek többsége arról árulkodik: egyre akutabb a forráshiány az államkasszában. Elkerülhetetlennek látszik ezért, hogy még a közeljövőben újabb megszorításokkal, esetleg az adóterhek növelésével egyensúlyozzák ki az állami költségvetést.
