Csulak Marci utódai

2008. június 24., kedd, Riport

Sepsibesenyő, a Csente- és a Mikó-hegy mögötti kistelepülés képe szinte nem is változott a rendszerváltás után, a Besenyő-patak völgyébe telepített mesterséges torlasztó vidéke azonban egyre életesebben alakítja a maksai Csobot-tető hegylábi övezetét.

Mondhatni, kontrasztok világa ez: a faluban majdnem a régi módon folyik a mezőgazdaság, a tó miatt szűkösebb a határ, a tónál állandó a vigadalom, az éjjeli hangos dorbézolás, motorcsónakon lazít, akinek erre ideje és pénze van. Általános a vélemény, hogy Besenyőn nem látszik a lepergett tizennyolc esztendő, más faluhoz képest, a tó vonzerejét is beleértve, többre lett volna érdemes, többet kellett volna kapnia abból, amit osztogatott ez az ezredforduló. A célzás az eddig csak ígérgető megyei tanácsnak és a maksai önkormányzatnak szól! — mondták.

Idegölő huzavona

Nemhogy a falu, de a tó környékének rendezése és közművesítése ügyében sem sokat tudott tenni a mindenkori községi tanács. A Bukarest-központúságban a Maksa és Sepsibesenyő területén fekvő tó igazságos tulajdonjogát nemhogy rendezni nem lehetett, hanem a helyiek és a megyeiek ilyen irányú beadványaira érdemleges válasz sem érkezett. Idegölő huzavona, akárcsak hogy a rendszerváltozás után eltelt közel két évtized alatt a Gidófalva és Angyalos, valamint ellenkező irányból, Maksa felől a besenyői keresztútig tartó megyei rangú makadámutat sem sikerült feljavítani! Nincs a megyének még egy ennyire leromlott útszakasza. Márpedig amíg ember elé való út nem épül ebben a régióban, a besenyői falusi turizmus, a déli tópart hasznosítása álom marad.

— Hogy állunk ezzel most? — kérdeztük a napokban megalakult új maksai tanács elnökét, Oláh Badi Álmos polgármestert.

— Az infrastruktúra kiépítésének éppen csak a küszöbén. A tó mellett és a falu előtt elhaladó megyei rangú út modernizálására egyelőre csak a régi megyei tanács ígéretével rendelkezünk, számtalan alkalommal elkészített kéréseinket iktatták. Az aszfalt Angyaloson véget ér. A mi feladatunk a Besenyőre bevezető út korszerűsítése, amit eddig is javítgattunk. A sürgősségi kormányrendelet alapjaira pályázunk. Önerőből elkészítettük és letettük a megvalósíthatósági tanulmányt. Készíttetjük a tervet. Két kilométer aszfaltos útra pályáztunk, az eltérőtől a besenyői iskolatáborig. Minden reményem megvan arra, hogy ebben az évben el fog készülni. Készülnek a tervek a falu ivóvízrendszerére és szennyvízhálózatára is. Egyiken a Covasna Proiect, a másikon a Total-proiect dolgozik. Besenyőnek van ugyan egy régi ivóvízhálózata még a téesz idejéből, ami azonban már nem elégíti ki a jelenlegi igényeket. Lassan haladnak a dolgok mifelénk... Még a községközpont közművesítését sem fejezték be, hogy ne mondjam azt, a tó északi partjának közművesítése is csak tervekben létezik. Gondoltunk a faluszépítésre is, tervezet készül zöldövezet kiépítésére az eléggé központi fekvésű besenyői kultúrotthon tágas udvarán.

Besenyőt két személy képviseli a maksai községi tanácsban, Sorbán György és Ambarus Gábor. Utóbbival osztottuk-szoroztuk a falu gondjait.

Ambarus Gábor

Elmondta: kényelmetlenné kezd válni számára a tanácsi tagság, merthogy mindig csak kér, kérnek, és a falun nem látszik az előrelépés jele. Azonnal javíttatni kellene a kultúrotthon fedélzetét, civilizált szórakozóhely kellene a fiatalság számára, s főleg munkahelyek, melyeknek száma inkább esett, mint nőtt az utóbbi évtizedekben.

A papírformaságok és az egymást követő erdészeti rendelkezések miatt a faluban nagy gond jelenleg a téli tüzelő beszerzése, holott van csoportbirtokosság és magánerdő is. Még az sem jutott fához magánerdejéből, aki minden kötelezettségének (fásítás, takarítás, pénzbeliek) eleget tett. A méltányos megoldást Babos István mérnöktől várják, akitől ígéretet már kaptak. Az is gond, hogy a családi büdzséből megvásárolt fenyőcsemetékkel, napszámosok segítségével beültetett vágottasokba be-bemennek a juhok, s a csoportbirtokosság részéről még mindig édeskevés a tagoknak járó jövedelem. Azért is elmarasztalja a faluközösség a közbirtokosságot és az önkormányzatot, mert a közel húsz szabad esztendő alatt semmit sem próbált tenni annak érdekében, hogy értékesíteni lehessen a közbirtokosság területén lévő, de állami monopóliumnak tekintett büdös gyógyvizet.

A tó Besenyő felőli partja mind magántulajdonban. A beruházások legfőbb akadálya az állandó pénzhiány, no meg a besenyői ember — becsületére váljék — vagy gyermekére, vagy unokájára akarja hagyni területvagyonát, s meggondolja, hogy idegennek áruba bocsátja-e.

Panoráma-komfort

Pap Csaba, a déli part vendégház- és vendéglőtulajdonosa arról beszélt, hogy a bő másfél évtizede itt működő Panoráma Kft. vendéglátó-ipari egysége, mely a világhálón is szerepel, csak alkalmi módon szerveződő csoportoknak szolgálhat. ,,Hiába teremtettem meg a kényelmi fokot, modern fürdőszoba várja alacsonyabb áron a vendéget, jó a kiszolgálás, flekken-mititej sütő, tűzifa áll rendelkezésre, kiváló a kilátás, motoros csónakok állnak a parton, ameddig aszfaltos úton nem tud ide eljutni személygépkocsival a külföldi vendég, addig itt komoly és jövedelmező idegenforgalomról nem lehet beszélni. Maradnak a helyiek, az alkalmi tivornyázni óhajtók, no meg a horgászok-halászok hada."

Asztal és úrasztal

Jelképesen esett szó az asztalról id. Ambarus Gábornál, aki kora ellenére (1934-ben született) mezőt művel, ökröket tart, s a Háromszé­ki Magyarok Világtalálkozójának ünnepi felvonulásán a közeli Óriáspince-tető alatt, melyet a besenyőiek Benke-hegy néven emlegetnek, az ő pár szép ökre volt az ,,igazi, eredeti látnivaló". ,,Ha állatot tartasz, adj enni neki" — ismételgeti a régi igazságot Gábor bátyánk. Szépek is a hétéves ökrök: egyiket Vidámnak, a másikat Gyurinak hívják. Gyuri a szebb, s bár ikrek, Gábor bácsi unokájának, Alpárnak mégis utóbbi a kedvence.

Gábor bácsi és unokája az ikrekkel

— El akarom adni most őket, nehezek lettek. Ezek rönkölő fajta erőállatok. Dobollópataktról vettem, de jó piaca van az ökörnek ma a Kászonokban. Egyiket meg akarták venni, nem adtam. Sajnáltam őket egymástól elválasztani. Erdőkitermelésnél használják őket. Másokat, kisebbeket, fiatalabbakat veszek Dobollón. Egyelőre nem mondok le az ökörről. Nálunk hagyomány a családban. A régi egyéni világban is volt ökröm, s a kollektívben harminc esztendeig azokkal jártam. Kettőt visszakaptam, s azután csereberéltem őket. Hiába mondják, hogy ökör, a világ legértelmesebb és legszelídebb állata. Küzdeni kell azért, hogy valamit az asztalra tudjon tenni az asszony. Most is a takarásból hívott bé az unokám. Van hat hektár őszgabonám, pityókám, egy kicsi törökbúza. Szép az őszgabona, virágzik a pityóka, csak eső kéne. Kevesebb pityókát vetettek itt is az idén, merthogy nincsen piaca. Tavaly tettem cukorrépát, érdemes volt bíbelődni vele. Az idén csak takarmányrépám van. Az unokáim Szentgyörgyön tanulnak, busszal járnak be a városba... Beátának van egy tengerimalaca, éppen ma kölykezett kettőt, azoknak a ládáját takarítja. Egynaposok, s milyen elevenek — nevetett jóízűen Gábor bátyánk.

T. Barabás Berta, a falucska református lelkipásztora — olyan jeles kálvinista lelkésznek az utódja, mint a krónikaíró Sz. Nagy Áron — elégedetten mesél az itt eltöltött közel hároméves szolgálatáról. Híveinek száma 131, de nem panaszkodik.

Sepsibesenyő lelkésze

,,Nagyon egyházszerető a besenyői nép — mondta. — Adakoznak, és rendszeresen befizetik egyházfenntartási járulékukat. Jelképesen azt mondanám, nem üres az úrasztala. Nekem így nincsenek anyagi gondjaim. Egyházmegyei szinten az én híveim esetében a legmagasabb a fejenkénti perselypénz: 20 lej! Van egy 11,6 hektáros erdőbirtokunk a falu közelében, a Csentén, s az sokat pótol az egyházi kiadásokba. Évente szinte háromszáz köbméter erdeifenyőt tudunk értékesíteni. Van még visszakapni való erdőrészünk is fenn, a Tekerőben, valamint 26 hektár legelő. Haladtunk a műemlék templom (karzati részén a Szent László-legendakör egyik jelenetét ábrázoló freskómaradványokat tártak fel) és a harangtorony javításával, most lenne soron az ablakok cseréje, a külső vakolás azonban jövőre marad."

Nyomatűnt krónika

Évek óta nyomozzuk Sepsibesenyőn a Csulak Marci kuruc betyár tetteiről szóló kuruc krónikát, amit talán az egykori kántortanítók — Porzsolt Ádám, Antal Gerő — vetettek papírra, nyomára nem akadtunk. Célunk az lenne, hogy a mai besenyőiek, a fiatalság is olvashassa, annál is inkább, mert az élő szájhagyomány a betyár két várát a falu feletti Csentére és a távolabbi Várhányásra helyezi. Van is benne valami, mert a Várhányáson ember lakott valamikor, használati eszközeinek töredékei előkerültek. Pál Olga néni mondja, hogy a füzetet fia Kecskemétre vitte, hogy egy példánya Kovács Palinál is van, s hogy egyet Kakas Zoltán is magáénak mondhat. Mi — bosszúságunkra — egybe sem olvashattunk bele. ,,A Csentéről lehet látni a Várhányás tetejét — mesélte néhai Imreh Barna, akivel együtt látogattunk el a Várhányás tetejére. — Ha a Csentén kigyúlt a lármafa, a jelzőtüzet a Várhányáson is azonnal látni lehetett. Azért volt az jó búvóhelye a bujdosó kurucoknak és az ott megbújt besenyői és maksai lakosoknak."

Kutassa csak tovább — biztattak Besenyőn. — Itt annyi a baj és a gond, hogy csak Csulak Marci tudna úgy istenigazából rendet teremteni!

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1849
szavazógép
2008-06-24: Közélet - Iochom István:

Falunapok Gelencén

Szombaton és vasárnap Gelencén kilencedik alkalommal tartottak a községháza és az önkormányzat szervezésében falunapokat, melyeknek idén is a sportpálya adott helyet. Gelence testvértelepülései nem, ellenben Paks küldöttsége ismét eljött, és ízletes halászlével kínálta meg a vendéglátókat.
2008-06-24: Közélet - x:

Markó válasza Tőkésnek

Markó Béla is hasznosnak tartja a személyes találkozót Tőkés Lászlóval, bár eltérő véleménye van a helyhatósági választások után kialakult helyzetről.