A pirossal kihúzott B10 az alapkörút, amelynek első látásra számtalan elágazása van: némelyik csak egy-egy szakasz rövidebb vagy hosszabb változata, sok helyütt viszont hozzáragasztott újabb körökkel, más színű, kék, zöld, sárga, lila vonalakkal, további számozott utakkal találkozik. Olykor néhány kilométernyit együtt fut például a B12-es a B13-assal, aztán az egyik jobbra, a másik balra kanyarodik. Az elágazásoknál tenyérnyi táblák, B23 jobbra, B24 balra mutató nyíllal, eltévedni csak a nagyon figyelmetlen kerékpáros tud. De már a következő táblánál helyrehozhatja tévedését. Nyugodtan nézelődhet, mert autós forgalommal csak a településeken kell számolnia, és ott is odafigyelnek rá.
A szórólap hátulján pár soros ismertetők: vannak kisgyermekes családokra szabott, könnyű és rövid körutak, fürdési lehetőséggel, a környék építészeti látnivalóira felfűzött bicikliutak, a vad természet szerelmeseinek szánt utak, ínyenceknek való utak szigorúan helyi ételekkel és italokkal, a sportolóknak szánt keményebb, dimbes-dombos tereputak, gyógyvizes útvonalak, és persze az aktuális eseményekre, fesztiválokra is elkalauzolnak a turisztikai kiadvány szerkesztői. A fürdési, étkezési lehetőségek mellett a biciklijavító műhelyeket is feltüntetik, a nagyobb térképeken pedig a kiemelt úti célok fényképeinek és pár soros bemutatásának is jut hely. Mindez az osztrák–magyar határon fekvő, tavasztól őszig telt házzal üzemelő Fertő-tó körüli biciklis paradicsom része, de akár itthon, Háromszéken is lehetne hasonló hálózatot kiépíteni. Mert van, amit kínálni itt is.
Nyár van, beleélem magam, és elképzelem, hogy csak Sepsiszentgyörgy közelében hova tekerhetnénk ki lazításként, munka után, a családdal. Ma süt a nap, jó lenne valami hűvös vízben megmártózni, és a Besenyői-tó Angyaloson át elég közel van ahhoz, hogy ne égjünk le odáig. Holnap hűvösebb lesz, kitűnő alkalom a bikfalvi kúriák megtekintésére; jól fogna egy kúriás térkép legalább a falu bejáratánál, de a sepsimagyarósi tájházat legalább nem tévesztjük el. Kánikulában a Rétyi Nyírben jó lesz beolvadni a fák árnyékába, meglesni a madarakat, őzeket; túloldalt még csobbanni is lehet, és ott a híresen finom halászlé az út mellett, no meg a kürtőskalács. Egyik nap kimehetnénk Illyefalvára, rég jártunk a vártemplomban; a Mik­száth-emlékszoba vajon megvan még, semmit sem hallani róla... Jó, de Sugásfürdőre a tereputat nem vállalom, nem akarok medvével találkozni. Na és észak felé? Akad érdekesség az Olt menti falvakban is, felfedezhetjük a magunk számára sorban valamennyit. Fel ám, ha nem félnénk az országúti forgalomtól. De miért nincsenek nálunk bicikliutak? Ami van, azt is civil szervezeteknek köszönhetjük, de a Sepsi Zöld Út száz kilométere a legtöbb embernek sok, a Zeroo terepút pedig csak a bátraknak és elszántaknak való. A mezei utakon lehetne tekerni, a Fertő-tónál is nagyrészt kukoricások és szőlőültetvények között kanyarognak a bicikliutak, és ott sem mind aszfaltozottak – itt már azzal is beérnénk, ha kijelölnék az útvonalakat, ne kelljen találomra bolyongani a földeken. Ha lenne kerékpárút és térkép, az idegenforgalom is növekedne, a bringázás egyre népszerűbb szabadidős tevékenység...
Vajon mi kellene hozzá, hogy ezt például az idegenforgalmi minisztérium is észrevegye, és tegyen valamit a kerékpárutak kiépítéséért?