Aki megismerte a nyugati vonatok kényelmét, meglepetten tapasztalhatja, hogy a Sepsiszentgyörgy—Bereck szárnyvonalon például a dán vagy francia személyszállításhoz hasonló körülmények között utazhat az utóbbi időben.
Tiszta plüssülések a második osztályon is, elegáns vagonbelső megfelelő lengéscsillapítókkal, hangszigeteléssel, rádióműsorral, hangszórós kalauzolással, udvarias jegyellenőrzéssel ,,körítve". Civilizált viszonyok a Vad-Keleten. A valamikori hírhedt vicinális minősítés annyira nem illik rá a mai állapotokra, hogy első benyomásai hatására az ember legszívesebben az Intercity felszereltségéhez mérné, amit lát.
Aki elszokott — mert a CFR valósággal leszoktatta róla — a vonattól, s annyi év után először száll fel rá, most legfeljebb arra emlékezhet, megírta volt az újság, baj volt a szárnyvonal forgalmának privatizálásával, cserélődtek a cégek. Mi is történt tulajdonképpen, és hogyan alakult ki az a helyzet, melyben ma a kovásznai fürdőre utazó vendég egészen európai színvonalú szállításnak örvendhet legalább a megyeszékhely és a fürdőváros között?
A sepsiszentgyörgyi pályaudvar hátsó traktusában Regiotrans felirat jelzi a vaskapun, hol székel a járatot működtető brassói cég irodája. A szentgyörgyi részleg felelőse Valentin Ceapraz mérnök, aki mellett a helybéli Sigmond Mihály felel a forgalombiztonságért és a mozdonyvezetők képzéséért.
Nos, érdeklődésünk nyomán lassan élesebb kontúrokat ölt a kép.
A Regiotrans két éve üzemelteti a kézdi szárnyvonal járatát, egyebek mellett együtt a Balázsfalva—Parajd, Segesvár—Udvarhely, Brassó—Zernyest stb. mellékvonalak forgalmával, érdekeltsége van a Bánságban is, és igazi újdonságként, elsőként a magáncégek között, most indítja be a Fekete-tenger partjára szállító vonatát, melyen még légkondicionálás is lesz.
A cég lábra állításában a Keolis nevű francia vállalat segédkezett, a most üzemelő motorvonatok is tőle származnak. Szentgyörgy állomásán olyan gépet mutattak nekem, mely nemrég még Párizs és Chartres között futott. A francia cég részesedését végül a román felvásárolta, és önállósult. A korábbi privatizáció, egy ploieşti-i vállalkozás csődjéből okvetlen tanulni kellett — mondja Sigmond Mihály. Annak a cégnek sem kellő tapasztalata nem volt egy ilyen szolgáltatáshoz, az ellenőrzés feladatát nem tudta kellőképpen ellátni, sem a pazarlásnak gátat szabni, ezért 2005-ben, féléves kísérletezés után végül lehúzta a rolót.
Az új cég második éve van birtokon belül, s legfőbb gondja az utasok bizalmának visszahódítása. Sigmond szerint e törekvésnek a vagonok kényelmének, tisztaságának és a közlekedés pontosságának árán okvetlenül sikerrel kell járnia. Kézdi felé sok bérletest veszített a vasút, az ingázókat foglalkoztató cégek autóbuszokat fogadnak meg nagy előszeretettel ilyen természetű szolgáltatásra. Jó tudni azonban, hogy a buszjegy nem olcsóbb a vonatjegynél. A cég iparkodik alkalmazkodni az elvárásokhoz, nemrég visszaállította például a cófalvi megállót. 24 óra alatt hat pár oda-vissza járatot működtet, s igazán csak javára írható, hogy negyvenöt alkalmazottja, köztük tizenkét mozdonyvezetője, jórészt helybéli. Érzésünk szerint a vasúti személyszállítás becsületének helyreállítását valahol itt kell kezdeni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
