Egyfajta keresztmetszetét adják a mai erdélyi magyar irodalomnak az Árkoson épp zajló írótábor hozadékaként tegnap este Sepsiszentgyörgyön a Teinben tartott közönségtalálkozó meghívottjai: Benő Attila, Király Zoltán és Muszka Sándor leképezik az erdélyi magyar irodalom mérvadó szólamait, mondta felvezetőként az est házigazdája, Szonda Szabolcs.
Mindhármójukra az erős vizualitású költészet, a tömör kifejezésmód jellemző – és ennyivel nagyjából ki is merülnek közös vonásaik. Legalábbis, ami költészetüket illeti – és ez kiderült a felolvasásokból is –, mert egyébként hagyomány és újítás viszonyáról, vagy hogy az irodalom mesterség-e vagy hobbi (amúgy az írótáborban is felmerült ez a téma), nos, ilyen kérdésekben egy húron pendülnek. Csak egy-egy mondatot szemelgetve véleményükből: a hobbiköltészetben nem hisz, az irodalom egész embert követel (Muszka Sándor); nem árt a versben az ihletnek a nyomát felfedezni, csinálni vagy írni verset nem ugyanaz (Király Zoltán); valami több kell a szaktudásnál, nem hobbi, nem is mesterség, hanem hivatás (Benő Attila).
