Földi törvényektől eltávolodó, rejtett dimenziók után kutató, műfajokat egymásba ötvöző alkotóként jellemezte Bob József marosvásárhelyi képzőművész megnyitóbeszédében Becsey Zsuzsát.
Két hónap naplójegyzete, huszonkét selyemre festett története osztja transzparens kamrákra a Köntés Pincegalériát. A szöveges kíséret és címek irányításával próbálunk tájékozódni ebben a labirintusban, ahol lányok ketrecbe zárt szörnyekkel, zongorista kapitány, költő, négerfejes társaságába kerültünk. Ráébredve, mi minden történik Sepsiszentgyörgy és Budapest között. Megtudhatunk valamit a kétlakiságról, honvágyról, elvágyódásról, vagy hogy a koncepció az, hogy most nincs koncepció, és mindent az önboncolásról. A Baby-ball babarclenyomatok, avagy Üzenet a Túlpartról című csütörtök esti sepsiszentgyörgyi tárlatmegnyitó koncertté alakult a zongora és vokális improvizációval feltöltött terekben, mígnem a selymekről előbukkanó figurák tömeggé nőttek. Becsey Zsuzsa megfogalmazásában elvágyódva ebből a világból, öröknyugalmi állapotból integetnek már vissza. Bár egy másik olvasatban féllábas kiútkeresésről beszél, egy harmadikat pedig nyitva hagy, nézőre-olvasóra-hallgatóra bízva az értelmezést, miután betekintettünk a rögtönzött naplójának intimitásába, álomképei rejtelmeibe.
