Bíró Károly baróti segédlelkész arra kérte a híveket, figyeljenek szívükre, s találják meg az irgalmat benne úgy, mint tette egykor a Jézus példabeszédében szereplő király, aki szolgájának elengedte adósságát; s mint tette szent életű királyunk, László, aki bár testvéreivel sokszor hadakozott, de mindannyiszor megbocsátottak egymásnak.
A templom bejárata mellett felállított szobornál a HVIM erdővidéki tagja, Bogyor Balázs úgy fogalmazott, a mozgalom tagjai példaképüknek tekintik Szent Lászlót, ezért próbálnak úgy élni, cselekedeteiket úgy irányítani, hogy azok a lovagkirály szellemiségéhez méltóak legyenek.
Farkas István alkotásának leleplezését és Bíró Károly áldását követően a község alpolgármestere, Szőcs Dénes a Szent László királyunkat övező tiszteletet elevenítette fel – bizonyítja az elmondottakat, hogy gelencei, bibarcfalvi és székelyderzsi templomaink freskói is őt ábrázolják –, majd arról szólt, a román hatalom milyen méltatlanul bánt a nagyváradi városalapítóval: a főtér közepén felállított egész alakos szobrát eltávolították, és a székesegyház elé szállították.
Incze Béla, a HVIM országos alelnöke a székelyföldi terrorvádban meghurcolt tagjuk, Szőcs Zoltán és Beke István példájával bizonyította, a román hatalom nem nyugszik, folytonosan keresi annak lehetőségét, hogy mozgalmukat megtörjék, illetve jogos önrendelkezési törekvéseinket kisiklassák. Incze Béla meggyőződését fejezte ki, Szent László a székelység harcát látva vissza fog térni holtából, és segítségével győzni fogunk.
Az eseményt dalokkal színesítette a baróti Szent Adalbert Katolikus Kórus, Petőfi Sándor Megint beszélünk s csak beszélünk című versét Kolumbán Attila adta elő.