Megkezdődött az új tanév, de az oktatás és a tanfelügyelőség által irányított iskolai sport gondjai a régiek maradtak. Ezeket már 2010-ben is szóvá tettem a nyilvánosság előtt, ám egyetlen fejlemény az volt, hogy munkahelyem elvesztésével fenyegettek meg...
A minőségi oktatás nem elsődleges megyénkben – írtam 2010-ben, és ez évről évre bebizonyosodott, sőt, felerősödött. A tanfelügyelőség csak mímeli az oktatási folyamat minőségére való odafigyelést, miközben kizárólag a munkabérek és egyéni érdekek foglalkoztatják. Így határozták el 2016-ban, hogy a tanfelügyelők és igazgatók 30 százalékot kapjanak az érdemfokozati pótlékok összességéből, mikor ez más megyékben alig 8–10 százalékra rúg. Szégyen nélkül vettek el a tanároktól, hogy minden szófogadó tanfelügyelőnek és igazgatónak adjanak, még azoknak is, akik három éve sem töltik be e tisztségeket.
A megvetés netovábbja a minőségi munka iránt a testnevelés és sport terén látszik, ahol vágnak és akasztanak, pontoznak és lepontoznak, érdemfokozatokat ajánlanak egy arrogáns és bosszúálló tanfelügyelő tetszése szerint, akitől minden tornatanár fél, mert tudják, hogy nem vonható felelősségre.
Abban a kategóriában, ahol az eredményeket kellene elismerni, 2015-ben egy nyugdíj előtt álló személy kapta az érdemfokozatot, anélkül, hogy bármilyen eredményt felmutatott volna a sport terén, habár nem tudom, hogy enélkül miképpen lehetett megfelelő pontszámot összesíteni. 2016-ban valakit, aki kiváló eredményeket ért el – azaz két ezüstérmet a gyermek-világbajnokságokon és hatodik helyezést az Európai Ifjúság Olimpiai Fesztiválján – szándékosan lepontozott a tanfelügyelő, hogy az érdemfokozatot egy régi barátnőjének ítélje oda, 2017-ben pedig a három jelölt egyike sem kapta meg az érdemfokozatot, mert nem sikerült kiemelni azt, akit akart. Beszédes, nem igaz?
Közismert, hogy az országos felmérőkön és érettségi vizsgákon a Kovászna megyei diákok minden statisztikában a hátsó helyeken találhatók, és ezért felmerül a kérdés, hogy vajon ebben nincs semmi hibájuk azoknak, akik vezetnek minket, vajon mind megérdemlik az érdemfokozatot?
Nyíltan kell beszélnünk a gondjainkról, ha túl akarunk lépni ezen a szakaszon, hogy megszabaduljunk a rendszer korruptjaitól, hogy gyermekeinknek olyan egészséges, versenyképes nevelést tudjunk kínálni, amilyent mindannyian szeretnénk.
Buhlea Mircea Călin tanár
