Mindkettő jellemzően a savanyú, tápanyagokban szegényes, magas hegyi tűlevelű erdők törpecserjéje, ma azonban már nemesített nagyüzemű termesztése is ismert.
A fekete áfonya (kokojsza, Vaccinium myrtillus) a hangafélék (Ericacea) családjába tartozik. Felálló hajtásai zöldek, rövid nyelű levelei szórt állásúak. A tojásdad formájú levelek ősszel vörössé válnak. Harang alakú virágai magányosak. Bogyótermése sok magvú, hamvas, kékesfekete, leve sötétvörös. Június-július a virágzás ideje, termései szeptemberig érnek. A bogyó antocianidinekben (C2, azaz P-vitamin) és C-vitaminban igen gazdag, ezek biológiai értékei jelentősek az érrendszer védelmében. Ugyanakkor különböző szerves savak (citrom-, alma-, oxál-, borkő-, benzoé-, kínasav), és a pektin van jelen, egy mirtillin nevű komponens pedig baktériumölő hatású.
Gyógynövényként mind a gyümölcs, mind a szárított levele (mirtilli fructus és mirtilli folium) hasznos. A már leírt vegyi összetevőkön kívül flavonoidok, iridoidok, valamint (a levelekben) króm és mangán van. Ismert hatása a hasmenés szüntetésében kitűnő, és általánosan alkalmazott a népi gyógyászatban. Ugyanakkor a friss gyümölcs nagy mennyiségű fogyasztása hashajtó. A homeopátia a termést hurutos megbetegedések esetén használja. Óvakodjunk egyszerre nagyobb mennyiséget fogyasztani enyhén mérgező hatása miatt.
Étkezési felhasználása sokrétű. Készül belőle bor, likőrök, lekvár, gyümölcskocsonya. Rövid ideig főzve is évekig eltartható antibakteriális hatása miatt.
A vörös áfonya (V. vitis-idaea) örökzöld növény. Bogyói csak az első fagy után ehetők, így „zárja” a nyáron és ősszel fogyasztható gyümölcsök hosszú sorát. Alapösszetétele a fekete áfonyáéhoz hasonló, csakúgy, mint hatásmechanizmusa. Általában emésztőszervi panaszok (étvágytalanság, hasmenés) esetén ajánlják. Gyümölcskocsonyát, lekvárt, valamint étvágyjavító szószokat készíthetünk a terméséből. A fagy előtt begyűjtött vörös áfonya bogyója keserű, savanyú íze és rágóssága miatt nem élvezetes.
