Igaz ember volt, és nagyon jó pedagógus. Tanítványai ma is büszkék arra, hogy tőle tanulhattak, hisz a maga szigorával rendre, fegyelemre, szakmára, becsületre és kreativitásra tanította a gyermekeket, és olyan téren értek el sikereket diákjai, ami a legnagyobb felfedezések közé tartozik, éspedig a repülés. Leonardo Da Vinci korában ez nem sikerült, de a Tanulók Háza gyermekeinek álmai teljesültek, mert az általuk tervezett és megépített repülők szálltak a közös temető melletti tér fölött. Laci bácsi mindig büszke volt erre, és nem spórolt a dicsérettel, tanítványai számára pedig óriási elégtétel volt, hogy játékszereik fölröppennek a magasba...
Amikor nyugdíjba vonult, ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Azon kevés pedagógus közé tartozom, aki azt csinálta és életében annak élt, amit szeretett: a repülőmodellezésnek.”
Sok versenyre elkísértem, ahol a versenytársak gyakran mondták, most már csak a második helyért folyik a küzdelem, hisz az első hely foglalt Laci bácsi gyer­mekeinek. Mindig a tökéletességre törekedett, hisz a kis repülők csak akkor repültek, ha tökéletesek voltak. Hiszem, hogy most valahol a nagy éterben újrakezdi a repülést, és talán néha visszatekint ránk. Köszönjük, hogy ilyen pedagógus volt a munkatársunk. Sokat tanultunk tőle, nemcsak szakmát, de emberséget, kitartást, hitet Istenben és abban, amit cselekszünk. Igazi magyar ember volt, aki a közösségének élt, a gyermekekért, a repülőmodellezésért, a hobbiájért.
Mi, Kovászna megye szabadidős tevékenységeinek képviselői ezt a szellemet továbbvisszük, hisz a repülőmodellező kör Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyögyön is él, utóbbi pedig felvette Laci bácsi nevét. Kívánjuk, hogy a diákok kis gépei szimbolikusan közel kerüljenek hozzád, hogy továbbra is buzdíthassad, messze repüljenek. Igazi mentorként tekints néha ránk és kitartásoddal bátorítsál.
Kerekes Jenő,
 a Tanulók Háza igazgatója