Amint az RMDSZ hírlevele elmagyarázta: az utcák névcseréje azt jelentené, hogy például a Tineretului (Ifjúság) utcának nemcsak a fordítása kerülne az utcanévtáblákra, hanem az utca nevét változtatnák meg Tineretului – Ifjúság utcára. Így az utcák kétnyelvű megnevezése kerülne nemcsak az utcanévtáblákra, hanem a hivatalos okmányokba is. A történelmi személyek neve az utcanevekben csak akkor fog két nyelven szerepelni, ha olyan személyről van szó, akit mindkét közösség saját történelme részének tekint. Kali István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének ügyvezető elnöke a Vásárhelyi Hírlapnak nyilatkozva azzal indokolta az újszerű megoldást, hogy a prefektus korábban világossá tette: nem fogja jóváhagyni az utcanevek magyar fordításának kiírását, mert a közigazgatási törvény erről nem rendelkezik.
Hermann Mark Christian, a POL önkormányzati képviselője viszont a Marosvásárhellyel összeépült Marosszentgyörgy kétnyelvű utcanévtábláit hozta fel példának. Úgy vélte: ha a prefektus ott elfogadta a kétnyelvű feliratozást, Marosvásárhelyen sem tilthatja ezt meg.
Mint ismert, Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ez a törvény csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar utca szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.