HUSZÁR SZILAMÉR, Sepsiszentgyörgy. Az elmúlt hetekben a természet rendje szerint őszi pompába öltözött a világ. Ilyenkor az egyszerű székely atyafi is gyakrabban nyújtogatja nyakát az ég felé: egyrészt csodálja a fák sokszínű koronáját, másrészt lesi, hogy a levelekkel együtt nehogy egyéb is a fejére zúduljon, főleg lakott településen. A megyeszékhely központjában, saját biztonságuk érdekében különösen ajánlott a járókelőknek felfelé tekintgetni, mivel a köztisztasági ellenőrök és egyéb illetékes járőrszolgálatok csak az orrukig látnak. A kicsi székely sem tudta, hogy milyen fán terem a zacskós szemét: mit sem sejtve átsétált alatta, és csak a gondviselésnek köszönhető, hogy a fán közel egy napja termett nejlonzsák tartalma nem zúdult a fejére...
KÖLLŐ IRÉN, Sepsiszentgyörgy. Csodálatos kórustalálkozót szervezett a kilyéni Búzavirág dalkör október 28-án a sepsiszentgyörgyi Szent Benedek-templomban. Hat énekkar – a szemerjai Református Dalárda, a papolci Református Vegyes Kar, a sepsiszentgyörgyi Szent József Egyházi Kórus, a kilyéni Református Vegyes Kar, a keresztvári Fekete Lajos Férfikórus, valamint a kilyéni Búzavirág Dalkör – szebbnél szebb énekekkel vett részt a rendezvényen. A helyet adó házigazda, Hajdú János kerületi esperes és a szervező csapat minden várakozást felülmúló vendéglátónak bizonyult, talán ennek is köszönhető a kialakult hangulat, az a felemelő érzés, amit szavakban ki sem lehet fejezni. Sajnos az együttlétnek volt egy kis szépséghibája is: annak ellenére, hogy az újság hasábjain többször is meghirdették a találkozót, kevesen tartották érdemesnek eljönni, meghallgatni a szívből jövő dalokat. A jelenlevőknek azonban maradandó élményt adott, kívánjuk, hogy Isten adjon erőt, kitartást és további jókedvet az éneklőknek és a szervezőknek is. A következő találkozásra várva Kodály Zoltán egyik gondolatát osztom meg: „Lomb lehullhat, ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek”.
TANKÓ ISTVÁN, Sepsiszentgyörgy. Két olyan történetet szeretnék nyilvánosságra hozni, amely a becsületességről és a segítőkészségről szól. A minap az Állomás negyedi zálogház fénymásolójánál felejtettem a pénztárcámat, és másnap, amikor utánamentem, hiánytalanul megkaptam az ott dolgozó hölgytől. A feleségemet a Május 1. utcai élelmiszerboltban szolgálták ki igen kedvesen: fagyasztott csirkét akart venni, de nem volt, és másnap sem, amikor visszament – ám akkor az eladó kocsiba ült, térült-fordult, és perceken belül szállította az áhított árut. Olyan emberi gesztusok ezek, amelyeket mi nagyra értékelünk, még napok múltán is örvendünk nekik.
