Bárcsak kitartó hagyománya születne ennek a felette fontos helyi találkozónak – hangzott el nemcsak a vártemplomban, hanem az azt követő baráti beszélgetéseken is a hétvégén Gidófalván, ahol a nagyközség 1967-ben végzett két osztályának egykori tanulói, a most 50 éves osztálytársak találkoztak vasárnap.
Éveink számait hadd ünnepeljük együtt – hangsúlyozták a szervezők már a hazahívogató meghívóban. A fél évszázaddal ezelőtti serdülő fiúk és lányok már a kora délelőtti órában a Czetz János-iskolában találkoztak, amelyhez úgymond gyerekkori emlékeik fűzték. A szülőfalu megtartó hangjával-érzésével köszöntötte az iskola egykori tanulóit-emlékezőit Zsigmond Zoltán Károly igazgató-tanár. Jelen voltak az egykori tanítók-tanárok, a Para és a Tóth házaspár, Jancsó Klára, s mielőtt előkerültek volna az osztálynaplók is, a magyar szakos Tóth Lajos a Psalmus Hungaricus sorait idézte, Lemhényi Katica, az egykori tanuló, az iskola jelenlegi tanítónője Timár Judit kortárs költő Gyöngysor, mit emlékként őrzünk című sorait mondta el, s Majorán Jenő, az ötletgazda és szervező, a jelenlegi műszaki értelmiségi a hagyományszületés reményében köszöntötte egykori osztálytársait. Még erősebbnek kell lennie az összetartó kapocsnak, ugyanis a valamikori félszáz osztálytárs közül tizennégyen jelentek meg az egykori skólában, s nosztalgiázókként megtekintették az iskolamúzeum tárgyait, a számukra nagyon ismerős régi iskolapadokat. Négy elhunyt kolléga emlékére vitték magukkal a virágkoszorút a vártemplomba, ahol tiszteletes Bereczki László helybeli lelkipásztor köszöntötte a valamikori tanulókat, s elhangzottak az ószövetségi textus ismert sorai: „És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt (…), kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek” (Mózes III, 25:10). A szószéki beszédben elhangzott az oly szükséges óhaj is, hogy jó volna, ha a 7 × 7 esztendőt követő év szentírásbeli kürtszava az elkövetkező esztendőkben is összetartó erőként, amolyan kapocsként ványolná eggyé a közösséget, és válna követendő példává itt, a háromszéki falvakban. Az ősi freskós templom piacán felhangzottak a helyi református vegyes kar énekei, Berecki Zsuzsa tiszteletes asszony vallásórás gyerekeinek verses-énekes összeállítása. A 123. zsoltárt szólaltatta meg Oláh-Badi Alpár tenor, énekvezér és karnagy. Az otthonos hangulatú Erdős Gábor Kultúrotthonban a Sándor Sándor ifjúsági zenekar indulójára vonultak be az ünnepeltek, a község polgármestere, Berde József köszöntötte őket és megajándékozta a község címerével. A Fox Roll együttes tánczenéje mellett estébe nyúlva bomlott fel a családias hangulatú asztaltársaság.