Bemutatkozunk és megszólalunk, a Sepsiszentgyörgyön élő „idősek baráti társaságának” 11 tagja, akik minden hét szerda délelőttjén találkozunk, és megbeszéljük közös dolgainkat meg a mindennapok történéseit. Így került sor a következő magyarországi választásokra is.
Egy mondatban el sem lehetne mondani, hogy milyen szomorú az a kirekesztési szándék, ami velünk, úgynevezett határon kívüliekkel kapcsolatosan egyes emberek ajkáról elhangzik: az, hogy nekünk nem lehet véleményt nyilvánítani, mert nem Magyarországon élünk! Kérdezhetjük jogosan, hogy miért, milyen alapon mondják ezt, és nagyon egyszerű a felelet: önös érdekből. Nincs szomorúbb dolog a világon, mint amikor a létező gyökereket el akarják vágni, hogy ne legyen termése, gyümölcse a látható életnek.
Hogyan is állunk a magyarsággal? Tudjuk, hogy nem mindenki magyar, akinek a személyi igazolványába ez van írva. Röviden: az a magyar, aki magyar! A történelem bizonyította ezt. Mi büszkék lehetünk arra, hogy Erdély sok olyan személyiség szülőföldje volt, akik bizonyságát adták magyarságuknak. Sorolni is nehéz azokat, akikkel gyökereink azonosak, akikre a magyar nép büszke lehet, akikre alázattal és megbecsüléssel gondolhatunk. Csupán néhány példát említünk azok számára, akik elfelejtették a múltat, és csak a hatalom megszerzésére gondolnak, az ára nem számít.
Legdicsőségesebb királyunk, Mátyás nem Kolozsváron született-e? Erdélyi a bibliafordító Erdősi Szilveszter János, zágoni Mikes Kelemen, Bethlen Gábor, Barabás Miklós, Kőrösi Csoma Sándor, Bod Péter, Tamási Áron, Gábor Áron, Benedek Elek, Ady Endre, Arany János, Bartók Béla, Makkai Sándor, Sütő András, Kányádi Sándor, Márton Áron és még rengeteg jeles ember, akinek felsorolása, méltatása köteteket tenne ki. És a neves elődök mellett hány erdélyi magyar honvéd vére folyt a magyar hazáért! Most ezek utódainak nem szabad véleményt nyilvánítani, szavazni?
De ne csak a múltról szóljunk: szerét sem tudjuk, hány orvos, mérnök, tanár és mindenféle jó szakember van, akinek keresztvizét itt, Erdélyben öntötték el, ma pedig a határon túl gyógyítanak és dolgoznak Magyarországért. Vajon áldozatuk nem igazi adófizetés? Vigyázat! A mai liberálisok gondolnak-e arra, hogy mennyi vér és sötét halál kísérte történelmünket a testvérietlen gondolkodás miatt?
Mit is jelent, milyen jövőt, ha Isten helyett a pénz, szolgálat helyett a hatalom, szeretet helyett a gyűlölet uralkodik? Isten őrizzen, hogy a bezárt templomok helyett nyíló börtönt kapjunk és hogy az imádkozó emberek helyét gyilkosok foglalják el...
Kérjük a Magyarországon élő magyar testvéreinket arra, hogy szeressenek úgy minket, ahogy mi gondolunk rájuk határon belül és kívül. A mi gyökereink egy tőből fakadnak, összetartozunk lelkileg és közös jövendőnket együtt kell óvnunk.
Amikor majd szavazunk, egyik kezünkben legyen ott az íróeszköz, de a másikat tegyük a szívünkre!
Legyen békés karácsony az egész világon, Isten óvja és áldja meg magyar népünket, bárhol éljen is a nagyvilágon.
Incze Sándor nyugalmazott
református esperes, 84 éves
Bartha Árpád kereskedő, 77 éves
Cserey Zoltán muzeológus, 76 éves
Fodor Pál mérnök, 80 éves
József Álmos tanár, 76 éves
Keresztes László tanár, 74 éves
Komporály Vilmos
közgazdász, 80 éves
Rusz Sándor fogorvos, 75 éves
Sándor Csaba vállalkozó, 77 éves
Sárkány Antal állatorvos, 78 éves
Szabó Károly mérnök, 72 éves
Zakariás Károly mérnök, 77 éves